Mégsem egyedül (Bucky B FF) /Befejezett/

20. Aggódás

Bucky szemszöge

Reggel úgy döntöttem az egész napi kajámat megveszem. A legjobb, ha akkor lépek ki innen, amikor muszáj. Az a sok ember. Így pár táskával léptem be vissza a lakásba. A folyosón két idősebb nő volt.

- Akkor tényleg nincs vele semmi gond? - hallottam az egyik hangját.

- Nincs. Már haza jött este a kórházból.

Na megint valaki rosszul lett. Ennyi idős embernél nem is csodálom. Segítettem már én is az egyiknek, aki valamit a vérnyomásáról magyarázott. Nekem ilyen gondom nincs. A betegség messziről elkerül.

- Remélem nem lett komoly baja.

Elmentem mellettük a lépcső felé.

- Azt mondta Charlotte, hogy nem.

- Szegény lány. A babával sem?

Itt már megálltam a lépcsőn. Mi? Egyetlenegy nő van, aki várandós.

- Nem. Nincs gond.

- Elnézést - szóltam hozzájuk és ők kérdőn fordultak felém. - Kiről beszélnek?

- A várandós hölgy itt - mutat a másik folyosó irányába, arra amerre ő lakik.

- Történt vele valami?

Ezért jött tegnap este egy szál semmiben az utcáról? Nem is látszott rajta semmi!

- Úgy tudjuk elaludt miközben sütött. Füst mérgezést kapott.

- Köszönöm.

Azonnal elindultam fel és már írtam is neki egy üzenetet. Itt van Charlotte-nál hiába kopognék a lakásán. Miért nem mondta tegnap este? Egyáltalán miért volt az utcán pólóban?

Kilenc óra is elmúlt már, amikor végre írt. Addig idegesen néztem percenként a telefont. Miért vagyok ennyire ideges?

"Te ezt honnan tudod?" - jött a válasza, nem is ezt kérdeztem.

"Az egész lakó tömb tudja."

"Csodás"

"Írj, ha mész le"

Erre bezzeg már nem írt vissza. Idegesítő tud néha lenni. Végül egy óra múlva már inkább lementem. Amikor ajtót nyitott elég idegesen néztem rá.

- Ne nézz már így - szólt azonnal.

- Írtam, hogy szólj.

- Még enni akartam.

- Hogy érzed magad?

A plafonra emelte a tekintetét és fújt egyet dühösen.

- Már mondtam mindenkinek, hogy nincs semmi bajom.

- Füst mérgezést kaptál!

- Csak enyhén!

- Miért voltál kint pólóban? - késő volt már akkor és hideg.

- Nem vittem magammal a kabátom és haza kellett valahogy jönnöm.

- Abban a hidegben? Miért nem szóltál? Miért nem jöttél taxival?

Ezeket még nekem kell sorolni?

- Mert nem volt nálam pénz.

- Amelia...

- Mondtam, hogy nincs semmi bajom.

Felemeltem a kezem és megfogtam a vállait. Ő mérgesen nézett, míg én nagyon aggódtam miatta.