Mégsem egyedül (Bucky B FF) /Befejezett/

61. Szerencsés

Amelia szemszöge

Charlotte azt sem engedte, hogy levegyem a dzsekit, máris vonszolt be a nappaliba. Hazel-el Camilla játszott éppen.

- Van pár percünk - lök le a kanapéra, amiről majdnem leestem.

- Milyen pár perc? - teszem magam rendbe és söpröm el a hajam.

- Mesélj! Mi van köztetek? - kezd bele azonnal Elizabeth.

- Egy pár vagyunk. Mi a fene lenne?

- Aha, tudjuk. Újra együtt. De most. Ilyen pasi mellett - billentgeti oldalra a fejét Charlotte.

- Volt valami szexuális vagy nem? - unja meg a mellébeszélést Camilla.

Azonnal eszembe jutott, hogy mi is volt, éreztem ahogy elpirulok.

- Volt - néz Camilla a másik két nőre.

- Miért érdekli magukat ennyire az ÉN szexuális életem? - ez már tényleg a magánélet magánélete.

- Nekünk nincs. Nyugodj meg, az unokáim is kikérdezem - von vállat Camilla.

- De, várjunk. Neked még nem lehet semmi. Amelia! - lesz mérges Elizabeth.

- Én egy szóval sem mondtam, hogy olyasmi volt - fintorogtam, amiért már azonnal mindenféle hülyeségre gondolnak.

- Áhh, értem. Te vagy ő?

Nagyon sóhajtottam Camillán. - Én - adtam meg végül a választ.

- És ő? - lesz értetlen. - Hiszen azt már lehet.

- Tudom, de én még nem akarom - fordultam el.

- De hát miért?

- Nem készültem fel arra, hogy császározni fognak és a heg... - itt elhallgattam, nagyon zavart engem.

- Kedvesem - ül át mellém Charlotte. - Ez teljesen természetes. Megannyi nő van így, ezért ne érezd magad zavarban, vagy ne légy szégyenlős - csak magammal kapcsolatban vagyok szégyenlős most, régen sosem volt ilyen gondom.

- Akkor is zavar. Van a hasamon egy rohadt hosszú vágás. Ez nem...szép.

- Békélj meg vele.

- És beszélj vele róla! - szólt megnyugtatóan Camilla. - Megfogja érteni és nem bírod sokáig húzni ezt, ha te adsz neki valamit. Nyilván ő is akar. Idő kérdése és rájön, hogy csak a farkát nem tudja még behelyezni.

- Van itt egy kisbaba is - hülledezek, mindig annyira nyílt.

- Most miért? Nem vérzel már. Csak a behatolás nem lehet, amíg az orvos áment nem ad rá.

- Akkor is, én - de megakadtam, mert kopogtak.

- Nem tud lassabban inget cserélni? - bosszakodik Charlotte miközben elindult.

- Egy szót sem előtte! - néztem ingerülten rájuk, még képesek neki is elmondani. Camillatól félek is.

Elizabeth teljesen semleges arccal ült, Camilla a szemét meresztgette, amikor Bucky belépett.

- Szerintem menjünk is - pattantam fel. Még a végén mondanak neki valamit.

Camilla átadta Hazel-t, de nem raktam a hordozóba, azt Bucky hozta üresen és a táskát is.

- Lassan menj - szólt a lépcsőn lefelé menet.

Csak megforgattam a szemem, ő az aggódás minta képe. A lakásba érve bementem vele a nappaliba és leültem.