Mégsem egyedül (Bucky B FF) /Befejezett/

52. A múltam

Bucky szemszöge

Nagyon halkan nyomtam le a kilincset, ami tényleg engedett. Csak a kis szobából jött fény. Hazel fent van? De amikor óvatosan beléptem a kiságyban aludt.

Közel mentem hozzá és lassan megsimogattam az arcát. Apaság. Meséltem erről Sam-nek, annyira meglepett volt, hogy szóhoz sem jutott. Nehéz lehetett ezt elképzelni neki, mert nekem is az. Nem tudom mikor fog felébredni. Hajnali kettő van.

Még egyszer megsimogattam aztán kiléptem innen. Jó lesz ez, megtudom csinálni. Már most azon aggódom, hogy mi lesz ha már elég nagy lesz. Látom milyenek a mostani fiatalok és jesszus.

Itt már kevesebb volt a fény, de annyit kivettem, hogy az ágyon van Amelia elterülve, mintha csak bedőlt volna az ágyba, ami valószínűleg így is van.

Először csak leültem és a hátát simogattam, amire végül megmozdult.

- Bucky? - kérdezte suttogva és álmosan.

- Másra számítottál? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Nem, csak rád. De azt sem tudom, hogy fent vagyok, vagy alszom - fordult az oldalára.

- Fent vagy, de jobb lenne aludni.

Befeküdtem mellé az ágyba és magamhoz húztam. Adtam egy puszit neki, aztán feljebb emeltem a fejem. Máris aludt. Mosolyogva öleltem át és aludtam el én is vele.

Nem tudom mennyi volt az idő, amikor felébredtem. Két dolgot vettem észre, hogy világos van és hogy Amelia nincs itt. Észre se vettem, hogy felkelt.

Álmosan ültem fel, az elmúlt napokban nem pihentem sokat, ezért nem vettem hát észre. Amikor kiléptem a szemem dörzsöltem.

Amelia a kanapén ült és mosolyogva nézett rám. Hazel pedig a felhúzott combján volt.

- Ez igen. Aludni úgy látom tudsz. Tíz óra - mutat az órára.

Meglepve néztem oda. Tényleg annyi volt az idő. Baszki, sokat aludtam. Leültem mellé és arcát megfogva adtam neki egy csókot.

- Aludni te is tudsz. Szerintem már akkor vissza aludtál, amikor még beszéltem hozzád.

- Az lehet - ad még egy puszit. - Hiányoztál, Édes.

- Te is nekem - dőltem rá a vállára. - A hercegnő hogy van?

- Most nem alszik.

- Fő a változatosság. Este is aludt, amikor jöttem.

- Voltál bent nála? - kérdezte kíváncsian.

- Persze. Ő legalább szépen aludt - milyen édes, amikor alszik - te pedig keresztbe az ágyon.

- Elfértél - nézett rám durcásan. - Mikor jöttél?

- Egy előtt értem haza, de még felmentem. Majd kettő körül jöttem le.

- Nem vagy éhes?

- Maradjak csak - fogtam meg mielőtt felállt volna. - Majd.

Megfogtam Hazel kezét, majd valahogyan úgy alakult, hogy kis kezébe fogta meg az egyik ujjam. Jézusom, de pici a keze.

- Szerinted, ha majd fogzik...hányszor fog a fém ujjadra harapni?

- Mi? - emeltem fel a fejem.

Elnevette magát. - Olyankor a hideget szeretik és mindent a szájukba vesznek, mert fáj nekik. Szörnyű egy időszak. Sírás, stb. És a te kezed fém és hideg, ha erre rájön...