Mégsem egyedül (Bucky B FF) /Befejezett/

72. A kérdés (+18)

Amelia szemszöge

Kiszálltam az autóból, amint kinyitotta nekem az ajtót. Megigazítottam a ruhám. Bő fazonú ujjatlan, nyakban megkötős ruha mellett döntöttem. A derekán masni van és púder rózsaszín színű. A szél fújta és alja folyamatosan a térdemnek ütközött.

Bucky megint a karját nyújtotta, ami mindig tetszik nekem. Ez az ing most is megmutatta formás felsőtestét. Az étteremben kicsit frusztrált voltam, mert elég sok ember ismerte meg Bucky-t és bámultak is minket.

- Most már tényleg kezd igazán jó lenni az idő - társalog furán Bucky. - Holnap hárman elmehetnénk Sam-hez. Nagyon meg akar ismerni.

- Benne vagyok - én is ugyanúgy kíváncsi voltam rá. - A testvére is itt van még?

- Úgy tudom igen. Vagy valami ilyesmit magyarázott - köhögött párat.

Csak egyszer pillantottam felé, de ő előre nézett. Felmentünk a lépcsőn és kinyitotta az ajtót. Én úgy gondoltam, hogy felmegyünk Hazel-ért és majd utána a lakás, de mikor Bucky megállított a lépcső előtt nem értettem.

- Nem megyünk először fel?

- Csak - köszörülte a torkát. - Csak az inget akarom levenni, annyira feszül - simogatta a mellkasát.

- Azért - tettem én is oda mosolyogva a kezem - mert egy mérettel nagyobb kellene ezekre az izmokra.

- Akkor majd eljössz velem vásárolni - kaptam egy homlok puszit és a folyosón indult meg.

Az ajtó előtt bénázott a kulccsal. Már harmadjára akarta berakni a lyukba.

- Valami gond van a betalálási képességeiddel? - húztam az agyát.

- Édesem - rakta be végre a kulcsot. - Semmi baj nincs ezzel az érzékemmel.

Könnyedén beszélt mégis aggodalom ráncai voltak a homlokán, pedig én is éreztem egyszer, hogy ezzel nincs gondja. Nagy kár, hogy mégsem tapasztaltam úgy igazán.

- Szóval nincsen baj? - indultam meg be a lakásba. - Mégsem azt láttam az előbb.

Fura világosság jött a szobámból, ezért értetlenül mentem arra. Mosolyom teljesen az arcomra fagyott, amikor megálltam az ajtóban.

Ohh, istenem. Annyira szép volt. Az éjjeliszekrények és a tv alatti kis szekrény tele volt gyertyával. Ahogy a padlón is volt jó pár darab. Be volt húzva a függöny így nagyon szépen megvilágította a szobát.

Ezek mellett pedig vörös rózsa szirmok hevertek a padlón és az ágyon is. A gyertya miatt pedig vöröses árnyalat játszott néha a falon.

Az ágyon pedig egy óriási szív alakú doboz, amiben vörös rózsa volt, a közepén pedig Ferrero csoki bonbon. Az ajtóból tettem még két lépést befelé, hogy még inkább lássam. Az ajkamba haraptam és megfordultam.

Annyira jól állt Bucky-nak a sötét kék ing és ahogy most térdelt kezében a vörös kis dobozzal egyszerűen nem tudtam elhinni. A kezem a szám elé kaptam. Olyan ideges volt és megértem miért.

- Külön érvet nem tudok felhozni, amiért beléd szerettem, mert számomra így vagy tökéletes. Volt egy hatalmas űr az életemben és jöttél te - neveti el magát félénken - a legszebb nő a világon, aki minden sebet begyógyított, ami rajtam volt. Aki elrabolta a szívem, aki megtanította nekem, hogy az élet ajándék. Én pedig az életem már csak veletek szeretném. Amelia, hozzám jössz feleségül?

- Igen! - kiáltottam el magam, amint kimondta az utolsó szó.

Olyan sóhaj tört fel belőle, amit még sosem hallottam tőle, de még a döbbenet hatása alatt volt, ezért én mozdultam és úgy öleltem át, hogy még mindig térdelt. Nevetve fúrtam bele arcom a nyakhajlatába.