Mégsem egyedül (Bucky B FF) /Befejezett/

73. Telhetetlen (+18)

Amelia szemszöge

Felvettem egy kényelmesebb ruhát és ő is tényleg lecserélte az inget egy pólóra. Hátulról öleltem át. Kezeim a mellkasára csúsztattam, míg bal arcom a gerincére fektettem.

Egyik kezét a kezeimre tette, míg másikkal hátra nyúlt hozzám.

- Szerintem most én vagyok a legboldogabb férfi.

- Örülök, ha így érzed - pusziltam meg a hátát.

- Menjünk és hozzuk le a lányunk.

Ha tudná, hogy ez a mondat mennyit jelent nekem. Elengedtem és egymás kezét fogva indultunk meg fel. Az kopogás után már fel is tépte Charlotte és azonnal a kezem nézte, amit aztán magához rántott.

- Ez nagyon szép. Gratulálok - ölelt meg.

- Köszönöm - nekem csak ők vannak, akiket magam mellett tudhatok.

- Jaj, James - húzta magához őt is.

Bucky kicsit ijedt szemekkel nézett rám, majd valamennyire viszonozta az ölelést.

- Annyira későn jött meg az eszed! - engedte el. - Pedig azt olvastam, hogy elég intelligensek a szuperkatonák. Nálad ezt lehet kispórolták.

Nevetésem fogtam vissza, amikor beléptem. Nem jutottam oda Hazel-hez, mert Camilla robbant ki az ajtón.

- Igent mondtál?

Csak bólintottam és kezemen a gyűrűt vizslatta, majd elégedetten bólintott egyet.

- Remek, szép és biztos drága volt.

- Camilla! - nem az értéke a fontos. Egyébként tuti rohadt drága volt.

- Hadd én is - sétált ki Elizabeth és Hazel-t átadta Bucky-nak. - Annyira örülök nektek - lett könnyes a szeme.

- Köszönjük - öleltem meg.

Nem maradtunk sokáig. Többször megköszöntem, hogy vigyáztak Hazel-re, ők pedig már terveztek...az én esküvőmet. Komoly.

Bucky a kezében fogta végig a kicsit, így én a hordozót és a táskát vittem le. Érdekes, hogy ez is így megváltozott.

Elpakoltam mindent és mire kiértem már a cumisüveg felét megette Hazel. A konyhában tettem egy kis rendet Bucky-ék pedig a szobába vonultak. Annyira örültem, hogy már ennyire magabiztosan foglalkozik vele.

Mikor bementem háttal állt nekem és majdnem elnevettem magam. Hazel az alkarján feküdt hason és úgy ringatta.

- Te mit csinálsz? - ülök le mosolyogva a ágyra.

- Tetszik neki - von vállat.

- Persze, te ezt jól bírod. Eltudsz te fáradni?

- Ebben nem és másban sem - kacsint egyet.

Csak szem forgatva vettem fel a távirányítót és elkezdtem valamit keresni.

- Holnap elmehetnénk Sam-hez, ha van kedved.

- Mehetünk - dobom le a távirányítót, mert semmi érdekes nincs. - Amúgy is kíváncsi vagyok az új Amerika kapitányra.

- Rendben. Majd írok neki. Fürdethetem én? - emeli fel a vállára.

- Ha szeretnéd.

Bucky nem engedett nekem semmit. Saját maga akarta csinálni, szerinte látta már eleget, hogy hogyan kell. Az ágyon ültem és néha kipillantottam az ajtó felé, de eddig minden rendben bent.