Mégsem egyedül (Bucky B FF) /Befejezett/

22. Legjobb döntés

Bucky szemszöge

Néztem, ahogy felveszi a sálat, majd a sapkát és végül a kesztyűt is. Úgy érzem a legjobb döntés volt mégis utána jönni.

Rohadtul nem érdekelt, hogy randin voltam. Jobban szeretném, azt elfelejteni. Ezt viszont nem akarom. Vele nem érzem magam feszélyezve. Ha valami magánéletű dolgot kérdez, akkor is tudok neki válaszolni. És tetszik, hogy egyáltalán nem agyalja túl a dolgot. Önmagát adja mellettem és ez tetszik a legjobban.

Mikor elindult az ajtó felé a hátára tettem a kezem. A cipő miatt magasabb.

- Alig látszik az arcod.

Mosolyogva néztem őt. Akármit vesz fel mindig annyira jól áll neki és tényleg nem zavarja mások mit gondolnak róla.

- Éjfél elmúlt és hideg van. Én pedig fáradt vagyok.

- Így is fázol?

- Szerinted? Mínusz húsz van.

- Átadjam a kabátom? - nyúltam a felső gombhoz.

- Te hülye vagy!?

Azonnal a szájára tette a kezét.

- Úristen, bocsánat. Nem akartam ezt mondani - szabadkozott.

- Egyébként lehet néha annak vagyok mondható - nevettem el magam.

- Ne haragudj. Csak olyan hülyeséget kérdeztél.

- Hát hidd el mások ennél rosszabbat is mondanának rám.

- Azt nem hinném. Túl kedves vagy.

Hitetlenkedve néztem rá. Megint ezzel jön. Túl kedves? A Tél Katonájára elég sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy kedves.

- Csak veled vagyok ilyen kedves - mondom végül.

- Velem? De hát miért?

- Semmivel nem szolgáltál rá, hogy máshogy legyen és aranyos vagy.

- Az előbb hülyéztelek le - fordul felém.

- Nem tagadhatom.

- Az már biztos.

Mosolyogva fogtam át a vállát és kísértem fel a lépcsőn. Mivel most is a kulcsát kereste, így kinyitottam én az ajtót. Majd bent újra a vállát fogtam át és fordítottam el a folyosón, még mindig a táskában keresett.

- Ha nem figyelsz neki mész a falnak.

- Tudtam, hogy ott van - mérgelődik.

- Én is azt láttam.

- Lehet szemüveg kellene neked.

- Az neked nem ártana. Mániád neki menni valaminek.

- Ez a hobbim.

- Ne mosolyogj ezen így Amelia.

- Mert? - húzza fel a szemöldökét.

Mert kibaszottul megcsókollak, de végül elfordult az ajtaja felé és kinyitotta. Jobb is, ja a hátát látom.

- Köszönöm - fordult meg.

- Szívesen. Mit csinálsz hétvégén?

- Vásárolni megyek.

- Megint? - kérdeztem unottan.

- Még annyi mindent kell vennem.

- Megy veled valaki?

- Talán - von vállat.

- Szombat délután négykor itt vagyok - indultam meg.

- Mi? - fogja meg a vállam.