Violetta 5 [befejezett]

Violetta 5/Epizód 25.

V: -Tessék?
De: -Igen! Utállak!
(A következő percekben Vilu Della és Angie beszélgetését hallja mert nem nyomja ki a hívást.)
A: -Della! Ez miért volt!?
De: -Mert utálom!
A: -De miért!? Nem szabad így beszélni senkivel!
De: -De szabad, nekem szabad!
A: -Nem, neked sem szabad! Most azonnal menj fel a szobádba és le se gyere amig meg nem engedem!
De: -De miért!?
A: -Mert én azt mondtam! És ne kiabálj velem!
De: -De ti is szoktatok apával kiabálni!
A: -Della! Most!!
(Vilu hallja ahogy Della felmegy a lépcsőn.)
V: -Angie! Ott vagy?
A: -Igen. Sajnálom, nem úgy gondolta, csak hiányzol neki és nem tudja elfogadni, hogy nem vagy itthon.
V: -Semmi baj, tudom, hogy szeret. De mi volt az hogy ti apával is szoktatok kiabálni?
A: -Semmi, csak biztos meghallotta amikor nemrég nálunk volt egy alkalmazottja és azzal kiabált és lehet, hogy Della azt hitte, hogy velem kiabál.
V: -Akkor jó.
(Carla lekiabál Vilunak, hogy Posi felébredt.)
V: -Angie, Posi felébredt. Akarod látni? Csak mert akkor felviszem a laptopot és megmutatom. És szólj apának.
(Vilu felviszi a laptopot Posi szobájába, Angie kihívja Germánt.)
(Este Angie bemegy Germán irodájába.)
A: -Lenne rám pár perced?
G: -Később lehetne?
A: -Fontos....
G: -Mondd.
A: -Azt szeretném kérdezni, hogy mikor meséljük majd el Dellának Maria történetét.
G: -Soha, nem kell tudnia.
A: -De, tudnia kell!
G: -Nem! Nem kell! És ha elmondod neki, akkor előtte jól gondold meg, mert ha az én belegyezésem nélkül mondod el akkor válunk! És komolyan mondom! És milliomos vagyok, szóval akár az utcára is tudlak juttatni, szóval jól gondold meg!
A: -De Germán, mi történt veled?
(Nem válaszol. Egyszer csak Angie kis lábak gyors lépteit hallja a lépcsőn. Felszalad Della szobájába. Della az ágyán ül és sír.)
A: -Kicsim, mi a baj?
De: -Nem akarom, hogy apa az utcára küldjön téged és nem akarom, hogy elhagyjon.
A: -Tudom kincsem, én sem szeretném. És ő sem, nem mondta komolyan amit momdott. Csak szomorú és hiányzik neki Vilu, nyugi. Én soha nem hagylak el téged, soha.
De: -Igéred?
A: -Persze.
De: -De a mi családunk csak úgy jó ha mindenki itt van. Apa, te, Olga, én és Viluék is. És ez így nem jó.
A: -Sajnálom kincsem, de Vilu és Leon már felnőttek és azt csinálnak amit akarnak. És ők úgy döntöttek, hogy Spanyolországba költöznek.
De: -De ez így nem jó!
A: -Sajnálom, de igérem, hogy én mindig itt leszek neked
De: -Téged is utállak!
(Della még mindig sír, de aztán elalszik.)
A: -De sajnos az igéreteket nem könnyű megtatrtani...
De: -Tessék?
A: -Semmi, aludj csak.
Néztem Dellát aludni, el sem tudtam képzleni, hogy elveszíthetem. De Germán biztos nem gondolta komolyan, vagy mégis?
(Kimegy Della szobájából és lefekszik aludni.
Reggel Angie arra ébred, hogy Germán a lábamat simogatja.)
G: -Jó reggelt.
A: -Kössz...
G: -Mi a baj?
A: -Például az, hogy tegnap este közölted, hogy elhagysz ha elmondom Maria történetét Dellának.
(Angie elkezd sírni.)
A: -Azzal fenyegettél, hogy elszakítassz a lányomtól és az utcára juttatsz.
G: -Én ilyet mondtam? Nem is emlékszem, nagyon bele voltam merülve a munkába, sajnálom. Nem gondoltam komolyan, soha nem tennék ilyet. Sajnálom.
A: -Semmi baj, nekem is vannak rossz napjaim, de Dellának is el kéne mondanod. Tegnap hallotta, amikor kiabáltunk és este annyira fáradt volt, sírva aludt el.
G: -Szeretlek.
A: -Én is.
(Della bemegy a szobájukba és befekszik közéjük az ágyba.)
De: -Ugye most nem veszekszetek?
A: -Nem, nyugi kicsim.
G: -Della, mondhatok valamit?
De: -Nagyon muszáj?
A: -Hallgasd meg, fontos dolgot szeretne mondani.
G: -Tudom, hogy hallottad, amikor tegnap anyával kiabáltunk és hallottad amit mondtam neki, de nem gondoltam komolyan. Tudom, hogy mérges vagy rám és megértem, hogyha azt mondod, hogy nem szeretsz, de tudnod kell, hogy mi anyával már megbeszéltünk mindent és beláttam, hogy hibáztam.
De: -Semmi baj apa, én megbocsátok neked. Én is szomorú vagyok amiért Vilu nincs itt.
G: -De én nem vagyok szomorú, örülök, hogy boldog.
De: -Apa, tudom, hogy szomorú vagy, mert én is az vagyok és anya is az, de mi mindig itt leszünk veled.
G: -Köszönöm kicsim.
De: -Szivesen.
(Angie mosolyog és megsimogatja Dellát.)
A: -Ügyes vagy, ez nagyon szép volt tőled, de még korán van. Menj vissza aludni.
(Della visszamegy a szobájába.)
G: -Neked is köszönöm. Köszönöm, hogy ilyen édes és okos lányunk van.
A: -Nem csak az én érdemem. És amúgy meg sajnos látszik, hogy valamit elrontottam, mert nem lett volna ez az egész veszekedés és többi dolog, ha én valamit máshogy csinálok, csak nem tudom mit.
(Angie szemébe könnyek gyűlnek.)
G: -Te mindent jól csináltál, én foglalkozok vele túl keveset és ez látszik is.
A: -Nem! Semmit nem csinálok jól! Valamiért a lányunk közölte a telefonban a nővérével, hogy utálja és valamiért nekem is mondta! Ha mindent jól csinálnék akkor nem utálna a saját lányom! De utál! És tudod nagyon nehéz egyedül csinálni mindent! Reggel 7kor elviszem Dellát oviba, 8tól 4ig bent vagyok a Studioban, utána megyek Delláért, egész este játszom vele és 9kor lefektetem aludni és ezt minden nap! És nem olyan egyszerű mint gondolod! És egy vele idős gyereknek többet kéne aludnia, de te is tudod, hogy addig nem alszik amig nem adsz neki puszit és te csak 9kor végzel és csak akkor tudsz feljönni... És van olyan, hogy reggel olyan fáradt, hogy alig van szívem elvinni az oviba, mert látom, hogy mindjárt elalszik! De persze erről nem tudsz semmit, mert megvannak a saját problémáid, de azért néha figyelhetnél a lányodra egy kicsit!

(Folyt.köv.)