Violetta 5 [befejezett]

Violetta 5/Epizód 26.

G: -Angie, sajnálom. Nem tudtam, hogy ez ennyire zavar. Legyen az hogy mostantól én viszem reggel oviba? Vagy miben tudok segíteni?
A: -Az nagyon jó lenne, köszönöm.
G: -Igazán nincs mit és még egyszer bocsánat.
A: -Semmi baj, túlreagáltam a dolgot.
(Puffanást hallanak Della szobájából, mind a ketten átszaladnak.)
A: -Mi történt kicsim?
De: -Jöttem be az ajtón és hallottam, hogy kiabálsz és vissza akartam menni és levertem a vázát a polcról és leesett és eltört. Bocsánat.
G: -Nem baj kincsem, nem szúrt meg a szilánk?
De: -Nem.
G: -De vérzik a lábad.
A: -Biztos belépett a szilánkba. Vidd le a konyhába és fertőtlenítsd le a lábát, addig én összeseprem a szilánkokat és utána bekötöm.
De: -De biztos nem baj?
A: -Nem, dehogy is.
(Germán leviszi Dellát és fertőtlenítő folyadékkal megtörli a lábát.
Angie összetakarít Della szobájában és utána lemegy és befáslizza Della lábát.)
De: -Anya! Ez fáj!
A: -Tudom, de mindjárt sokkal jobb lesz. Szeretnél beszélni Viluval? Attól jobb?
De: -Igen.
A: -Oké.
(Angie skypeon felhívja Viluékat, Leon veszi fel.)
L: -Sziasztok!
A: -Vilu otthon van?
L: -Elvileg igen, mindjárt szólok neki.
(Leon lehívja Vilut, aki Posival a kezében megy le.)
V: -Sziasztok.
De: -Miért nem te vetted fel?
V: -Mert Posival voltam az emeleten, bocsi.
De: -Te most mérges vagy rám?
V: -De, dehogy. Miért hívtatok?
A: -Reggel Della átjött hozzánk, de visszafelé a szobájában leverte a vázát a polcról és belelépett és fáj a lába és azt mondta, hogy jobban lenne ha beszélhetene veled.
V: -És miről beszéljünk?
De: -Nem tudom, nekem ennyi is elég volt.
V: -Hát, akkor oké.
(Germán felviszi Dellát a szobájukba és tv-t néznek, Angie és Vilu még egy kicsit beszélgetnek aztán leteszik.)
L: -Vilu, van számodra egy meglepetésem.
V: -Mi az?
L: -Nem bízol bennem?
V: -De igen.
L: -Akkor gyere!
V: -De Posi?
L: -Carla figyel rá.
(Leon és Vilu beülnek Leon kocsijába és elindulnak. 10 perc múlva megállnak egy napsütötte utcában, ahol több kávézóban is fiatalok ülnek és beszélgetnek. Kiszállnak a kocsiból.)
V: -Leon, hol vagyunk?
L: -Nézz körül az utcába, tudni fogod hol vagyunk.
V: -Van sok kávézó, boltok és egy színház...
L: -Egy színház?
V: -Ez az a színház, ahol a Podemost énekeltük?
L: -Igen, megkerestem és gondoltam elhozlak.
V: -Köszönöm, imádlak.

(Germán lemegy Angiehez.)
A: -Germán, mondanom kell valamit.
G: -Mit?
A: -Elmegyek...
(Ezt Angie remegő hangon mondja.)
G: -Miért? Hova?
A: -Kell egy kis szabadság és már nem birom, de csak 1 hétre megyek... Egy wellness szállodába, ahol kipihenhetem magam...
(Potyognak a szeméből a könnyek.)
G: -De miért?
A: -Sajnálom, de egyszerűen nem birom. Szólok Dellának és délután indulok.
G: -De én nem tudom mit csináljak Dellával!
A: -Tudom, hogy meg tudod oldani. Beszélek Dellával.
G: -Ne, inkább ne szólj neki.
A: -Mi!? Ha nem szólok neki akkor még rosszabb!
(Angie felmegy Dellához és könnyes a szeme. Della a földön ül és babázik, nem is sejt semmit.)
De: -Anya, mi a baj?
A: -Kicsim, mondanom kell neked valamit...
De: -Mit?
A: -Elmegyek.
De: -Mi!?
A: -Igen, 1 hétig nem leszek itthon. De ne félj, apa figyelni fog rád és utána hazajövök és minden úgy lesz mint régen.
De: -De én nem akarom, hogy elmenj! Nem mehetsz el!
A: -Sajnálom, de nem lesz semmi baj. Igérem, és minden nap gondolni fogok rád.
De: -Hagyj békén!
A: -De kicsim...
De: -Menj el! Utállak!
(Angie lemegy Germánhoz.)
A: -Utál...
G: -Nem, csak nem akarja elmenj, ahogy én sem.
A: -Sajnálom, pedig elmegyek.
(Angie sír.)
A: -A táskámat már bepakoltam és mindjárt indulok.
(Angie leviszi a táskáit az emeletről, de közben benéz Dellához.)
A: -Szia...
De: -Menj el!
A: -Kicsim, kérlek. Csak azért jöttem, hogy adjak egy puszit mielőtt elmegyek.
(Della nem szól semmit, csak sírni kezd.)
A: -Ne sírj, vissza fogok jönni.
De: -És mi van ha nem?
A: -De vissza fogok, lejössz a kocsihoz elköszönni?
De: -Igen...
(Lemennek.)
A: -Germán, indulok.
G: -De...
A: -Kérlek ne nehezítsd meg!
G: -Én csak...
A: -Ha szeretsz elengedsz.
G: -Csak annyit akartam mondani, hogy szeretlek és vigyázz magadra...
(Germán megcsókolja Angie, aztán Angie bepakolja a táskáit és elindul. Della még sokáig nézi, ahogy elmegy és integet neki, de felselegesen.)
De: -Anya!
G: -Kérlek ne menj el...

(Folyt.köv.)