22.rész

2.8K 177 5
                                    

- Mindig is tudtam, hogy Kevin tervel valamit.- bólogatott lassan közben a haját lófarokba fogta.

- De ez lehetséges? - érdeklődtem.
kicsit hihetetlen volt számomra, hogy Alisont meglehet idézni.

- Talán - adott egy rövid választ, ami nála arra utal, hogy újra titkol valamit.

- Mary néni, kérlek - forgattam meg szemeim unottan majd megcsóváltam a fejem arra utalva, ez most nem jön be.

- Tudod, vannak dolgok amiket ha nem tudunk, azok nem fájnak. - halovány mosollyal próbált kitérni a téma mögül.

- Tudom, hogy színészi tehetség veszett el benned, de most arra kérlek, légy önmagad. - fontam össze karjaim türelmetlenül.

- Biztos, hogy tudni akarsz mindent? - tekintete hideg volt és üres. Megrémisztett.

- Igen - bólintottam határozottan és figyelmesen vártam a mondandóját.

- Kevin visszatudja hozni Alisont, de ahhoz szüksége van egy tiszta szívre mely nem sötét és nem tisztátlan.

- Egy gyermek szívére? - rémülten ragadtam meg a karját.

- Nem. Egy szűzlány szívére aki még nem töltötte be a tizennyolc életévét. - egyenesen a szemembe nézett amiből arra következtettem, hogy az a lány akinek a szívére szükség van, én vagyok.

- Nekem nem tiszta a lelkem ahogy a szívem sem. - ráztam meg a fejem lassan nemet mondóan.

- És te jobban tudod Kevinnél? - kuncogott majd szem forgatva csóválta meg a fejét.

- Örülök, hogy neked ez ennyire vicces!

- A szíved kell neki. Csak így tudja vissza hozni Alisont, aki mellesleg nem egy ártatlan kislányként fog vissza jönni, hanem egy bosszúálló szörnyetegként. És ezt meg kell akadályoznunk!

- Hát ezért utál... - minden világossá vált előttem Kevinnel kapcsolatban.

- Irina, ő mindenkit utál, kivéve Alisont. - nevetett fel finoman majd az ajtóhoz sétált, hogy elhagyja a szobám.

- Nem kell aggódnod. Nem fogom hagyni hogy bárki is bántson. Mint már mondtam, túl értékes vagy!- azzal távozott.

Nem én vagyok értékes, hanem a szívem ami ahhoz kell, hogy egy Boszorkányt életre keltsen. Már tisztává vált előttem, hogy Kevin miért mentette meg az életem. Hát ezért...
Hát ezért vagyok itt. Ez az ok ami miatt értékes vagyok.

Életemben most először éreztem azt, hogy elvesztegettem azokat az éveket, melyeket át kellett volna élnem. Most viszont úgy érzem, hogy egy tenger fenekén vagyok és nincs aki kihúzzon a felszínre. Belekeveredtem olyas valamibe, aminek én nagyon is a részese vagyok. Ma este lesz az álarcos bál, és rohadtul félek. Rossz érzésem van... Edward mindannyiunk életét kockára teszi a konoksága miatt. Bár...végig futott az agyamon, hogy anya gyilkosa is ott lesz és most jött el alkalom arra, hogy visszavágjak.

Hallottam David hangját lentről így lementem, hogy köszönjek neki. Barna bőr kabátot viselt és egy sötétkék farmert. A tekintetéből ítélve, nem volt túl fényes a számára Új Anglia.

-Szia, örülök, hogy látlak - azzal felém nyújtotta a kezét köszönésként.

-Én is örülök - mosolyogtam.

-Hallom majdnem felfalt egy vérfarkas. - kuncogott mikor Kevin felé fordult. Eltudjátok képzelni Kevin milyen tekintettel nézett rá.

-Khm - köszörülte meg a torkát Edward, majd a kanapéhoz invitálta Davidot, hogy helyet foglaljon.

-Kevin idegesen indult el a nappali nagy ablakához és egy pohár itallal a kezében az ablaknak dőlt.

-A rend vezetője megelégelte a démonokat.- mondta David ingerülten.

-Mi? - kérdezte Edward elkerekedett szemekkel.

-Egyetért Titulussal abban, hogy a szerkezet elpusztítja a természetfeletti lényeket. - kortyolt bele az italába.

-Akkor te is jössz velünk komám. - kuncogott Kevin és megemelte a poharát.

-Az nem olyan biztos! Tudod, én egy Angyal vagyok és nekem van feladatom ebben az életben. Nem vagyok köteles felelősséget vállalni egy démonért sem, nemhogy érted. - ingerülten állt fel a kanapéról és már távozni akart mikor Edward megkérte hogy maradjon.

-Mit tegyünk, mit javasolsz? - kétségbe esetten fordult Davidhoz.

-Nem tudom... Új Angliába tíz ember halt egyetlen éjszaka alatt. A rend vezetője Philip, ki adta a vadászoknak a parancsot arra hogy a démonokkal végezzenek.- mondta el.

-Akkor bizonyítanunk kellene, hogy mi nem ölünk embert. - mondta Edward és töprengni kezdett.

Na erről a mondatról Kevin jutott eszembe és akaratlanul is a szemébe néztem, amire ő gúnyos mosollyal vágott vissza.

-Szóval a farkasok nem állnak mellétek? - kérdezte David.

-Nem is lesznek itt. Elhagyják a város arra az időre. - mondta. - Viszont...az alfa fia találkozott Irinával.- mondta és mindannyian rám néztek.

-Emett ? - kérdezte David és aggódóan végig szemlélt.

- Ha megakart volna ölni, már megtette volna.- mondtam nyugodtan, amire Kevin felnevetett.

-A vérfarkasok mindig várnak a zsákmányra. Jobb ha nem mászkálsz egyedül kint. - óvatosságra intett.-Lehet hogy ma ott lesz a bálon. - tette hozzá.

-Ó, erről jut eszembe. Irina, volna kedved velem jönni a bálba? - fordult velem szembe és mosolyogva várta a válaszom.

-Igen, persze - bólogattam mosolyogva. Legalább nem kell Kevinnel mennem.

-Akkor később találkozunk. - azzal távozott de még előbb vetett rám egy pillantást mosolyogva.

-Ha philip kiadja a végleges parancsot, mi is meghalunk. Újra előjön a régi törvény miszerint, minden boszorkánynak égnie kell, és minden démonnak vissza kell mennie Arabiszbe. - aggódóan járkált fel-alá Mary néni a fekete-fehér csempén.

-Mi az az Arabisz? - kérdeztem érdeklődve.

–Arabisz, egy pokolhoz hasonló hely, csakhogy itt a démonok rabszolgák.-mondta.

–Rabszolgák? És mégis kinek a szolgái?- vontam fel a szemöldököm.

–A Zafirsikolyoknak! - válaszolta Edward.

–A zafirsikoly ritka faj. A démonok szívéből táplálkoznak. - rakta le az italát az asztalra Kevin és Edwardra nézett.

–Ismered a rend vezetőjét Philipet? - kérdezte tőle Mary néni érdeklődve.

–Igen. Philip a fivérem! - válaszolta Edward komolyan.

–Meg kell ölni Titulust még az előtt, hogy beindítja a szerkezetet. És tudom is hogyan. -halovány mosolyt csalt az arcára Kevin, majd folytatta.–Van egy tervem ma estére!- önelégült arcot vágott, ami megrémitett.

A Szívek Királynője - A BoszorkányWhere stories live. Discover now