3.

115 2 0
                                    


3.

~ A múlt ~~


Thelissa egy pillanatra még az égben lebegett.

Olyan gyorsan érkezett azonban le ahogyan csak tudott.  A föld megremegett alatta, palástja meglebegett a forró szélben.

A lány szíve szinte a torkában dobogott, mert Metropolis égett.

Hőn szeretett városában most a lángok forróságot árasztva égtek, az épületek romosan figyeltek az elnéptelenedett utcákra. Betört ablakaikon keresztül csak a pusztulást lehetett látni, és a reményvesztett, halk suttogó romlást. 

Az idegenek teljes támadást indítottak a város és annak lakói ellen és úgy tűnt hogy ez az egész kezd teljesen reménytelen lenni. Thelissa kék szemei könnyekkel teltek meg, miközben előre lépett az egykori moziromjai közt, túlélőket keresve de csak holtakat talált.

Talán elkésett? Nem, még nem... de nem akarta apját is ott a romoknál megtalálni.

Az Igazság ligájának tagjai szétszóródtak, és a város különböző pontjain igyekeztek megmenteni annyi civilt amennyit csak lehetett.

Tehlissa azonban lemaradt, az is igaz hogy csak az utolsó pillanatban engedte meg neki az apja hogy segíthessen.

" Thelissa.... ! Thelissa!" -Reccsent fel a rádión keresztül egy fiatal hang.

A lány azonnal a kezére szerelt eszközhöz hajolt és válaszolt is, miközben úgy érezte nagy szerencséje volt hogy Benjamin beleszólt: így legalább volt valami ami visszarángatta őt a pánikból s emlékeztette arra hogy tennie kell valamit. Engedte hogy leperegjen arcáról egy kósza könnycsepp s csak az után szólalt meg.

- Itt vagyok Benjamin. - Mondta válaszul, mély, dallamos hangján. Próbált kimérten beszélni, hogy ne lehessen hallani ahogy elérzékenyült. Össze kellett szednie magát tisztában volt vele. Tudatosult benne, hogy bármit is fog látni aznap, bármi is fog történni, neki keménynek kell maradnia.

- Amint kiért közben a romos épületből,  az egykori boltíves kapu alatt, két idegen kezdett el lőni rá. Persze mindezen lövések, golyók, hatástalanok voltak rá. Lepattantak róla. Thelissa dobbantott egyet és nagyon hamar földre küldte őket. A lények egy nyekkenéssel berepültek a boltív megmaradt részébe, ezzel végleg leamortizálva az egykori műemléket.

" Fogom a Batmobil jelét a Déli irodaház környékéről. " - Folytatta Benny, mintha közben Thelissa nem harcolt volna az idegenek ellen. A második kezét kicsafarta, s lézert lőtt rá. Az idegen padlót fogott egy nyekkenéssel, a lány szemeiből a vörös fény pedig eltűnt ugyanebben a pillanatban.

- Apám azt mondta hogy segítsek Bruce-nak. - Kapta a kezét ajkai elé, hogy lehessen hallani amit mond.

" Nos, akkor mire vársz?! " - Csattant fel Benjamin hangja élesen. - " Lódulj már!"

- Máris! - Thelissa átugrott egy romot, majd a levegőbe reppent. Szinte tapintani lehetett Benjamin hangjából a feszültséget. Thelissa megértette Benji félelmét, hogy esetleg történik majd valami Bruce-al, de abban a pillanatban ő csak a saját apjára tudott gondolni, és már a gondolat megrémítette hogy elvesztheti egyik szülőjét. A város felett átrepülve érkezett meg a Batmobilehoz. A fekete fém kocsi egy mellékutcában tengődött felborítva, füstölögve. Theli nagy szemekkel nézett a roncsra, majd lehajolt s olyan könnyedén mintha csak egy tollpihét emelt volna fel felhajtotta a kocsi beszakadt, deformálódott ajtaját.

" Nah, ott van?! Jól van..? Mond már hogy mit látsz?!" - Reccsent fel Benjamin szinte kisfiús hangja elég akaratosan.

- Nincs benne senki... megnyugodhatsz. - Válaszolta neki a lány amint elengedte a kocsi ajtaját, s letérdelve benézett még a betört ablakon. Nem mintha megnyugtatta volna hogy nincs meg Bruce.

JövőképWhere stories live. Discover now