Jövőkép

6.

6.

~ A múlt ~

Maximilian Yovel nagyon utálta az Igazság ligáját.

Az alakulásuktól végig követte a kis bagázst, és azokban a napokban is úgy gondolta hogy csupán olyanok mint egy seggberúgás. Minden titkos bizniszét megakadályozták, és minden illegális emberkísérletét lebuktatták valahogyan. Igaz, soha nem derültek ezek ki a nagy médiába, így senki nem tudhatott az ügyeiről, de tönkre tettek mindent. Szinte minden munkája kárba veszett... 

A legjobban az Amazon nőt, a Krypton bolygóról jött idegent és a Gothami Denevérembert utálta.

Már az említésükre is elment az életkedve.... 

Éppen ezért mindenhogyan megpróbálta kideríteni hogy kik lehetnek a szokatlan maskarás alakok, de nagy bánatára nem tudott elég embert lefizetni vagy megfenyegetni a CIA-ban se az FBI-ban hogy kémkedjenek neki ezen ügyben.

Szóval Maximilian nem sok emberre számíthatott. Bár az a nem sok, így is egy maroknyi volt, de neki több kellett... mindig, mindenből több kellett...

Aztán jött az idegen invázió, és ez bizony kapásra jött neki. Mintha az égiek is vele lettek volna.

Mindig is erre vágyott: egy igazi indokra ami miatt majd őt az emberek készség nélkül megválasszák. A város romokban hevert, és voltak olyan hősök a pojácák közt akik nagy valószínűséggel meghaltak. Ez a férfit meglehetősen nagy örömmel töltötte el.

Arra gondolt hogy miután ledőlt a Superman emlékmű, hogy miután már egy hónapja nem lehetett látni se egy Supermant, se egy Csodanőt (vagy bánta is ő hogyan hívják őket) végre az idegenekkel kötött titkos paktumának gyümölcse beteljesedhet. Úgyhogy most várta a kinevezését, és hogy majd kezet foghat a vezetőjükkel, és learatja majd a babérokat.

Se Liga, se konkurencia: csak egy a biztos: A biztos győzelem!

Arra nem számolt azonban, hogy az idegenek vezére meghalt, és hogy nem fogják ennyibe hagyni a dolgot. Nem ez volt a megállapodásban: és a terveik Superman és társa drámai jelenetével drasztikusan megváltoztak.

Így Maximilian Yovel várt: és még aznap meg is halt.

                                                                                                                                     ***

~ Jelen ~

" Riadó, riadó! Behatolás a Keleti raktárban! Riadó, készültség! Riadó!"

Dühösen csapta le a gépet mely ébresztette. Milyen Keleti raktár? Mi, és hol, merre?!

- Mi van? - Suttogta. 

Szemei úgy pattantak ki mintha megcsípték volna. Éppen ma... miért éppen ma? - Sóhajtozta.

Mint egy rossz tréfa. Először arra is gondolt hogy ez egy tréfa, és kisgyerekek szórakoznak vele akik unalmukba beszöktek oda. Minden napos lett volna...

Alexey így lustálkodva felállt a kanapéról. Testén zörögtek a különféle lőfegyverek, és bilincsek.

- Srácok asszem megint éjszakai babacsőszök leszünk. - Mondta a nő a fejére szerelt szettbe.

- Ahha.. akkor kimenjünk? - Kérdezte egy férfi hang.

- Hajnal van.. kutyának van kedve kimenni..menyé te ha mártírkodni van kedved.

- Jah menyen ki aki akar...különben is kinek kell pár doboz...

- Nekem nem... - Aztán csak meghallották a zajt és az egyre erősödő riasztás hangját.

" Kettes szintű riasztás! Figyelem! Kettes szintű riasztás!" - Harsogta a gép olyan hangosan hogy szinte meg lehetett tőle őrülni. A biztonsági osztag vezetője egyre idegesebbé vált: így hogy a riasztás folytonosan szólt már percek óta, nem tudott aludni még ha akart is volna. A nő hangosan felsóhajtott éppen ezért, a homlokára téve a kezét.

- Nah ez mit jelent?! - recsegte a rádió. A fiúk odaát a másik szolgálati szobába várták a választ. Alexey nem szívesen, de felállt, miközben eltette a kézi pisztolyát válaszolt: 

- Hogy nagy gáz van....kapjátok össze magatokat!

                                                                                                                  ***

~ E közben a raktárban ~

Robin szaltóval elugrott.

Az andoid így a falba lőtt, a golyók pedig belefúródtak abba.  A kiürült tárak hangos fémes zörgéssel a földre estek, de a merev, félkész nőnek kinéző gyártmány nem adta fel ennyivel.

Mechaniks nyikorgást kiadva magából indult meg Benjamin felé, bal kezéből a fegyvert messzire dobta el feléje.

Lebukott a kézifegyver elől, majd megpróbálta kigáncsolni ellenfelét. De ez nem sikerült. A fiú felnézett a nőre, aki felemelte az immár üres bal kezét. Az valahogyan pillanatok alatt egy éles pengévé változott.

Lesújtott vele, de Robin arrébb gurult a földön így a betonba fúródott. Oda aztán be is ragadt szépen, így nem tudott mozogni.

A fiú kihasználva az alkalmat előszedett villámgyorsan egy elektromos bombát, bukfenccel felállt s elfutott a nő mellett, miközben rátette azt a karjára.

A bomba egyet nyekkent aztán aktiválódott: s az andorid a következő pillanatban megremegett a rajta keresztül cikázó elektromos vihartól, de közben búcsú ajándéknak lőtt egy sort maga elé.

Benjamin földre vetette magát, így nem lett baja.

Felállt. A szirénák már ezer fele égtek. Miközben idegesen körbe pillantott, következő ellenséges egységeket keresgélve megérintette a karjára szerelt rádiót: az recsegett: még mindig süket volt a vonal. 

" Legközelebb figyelmeztetem magam miért nem szeretek apán kívül mással együtt dolgozni. " - Gondolta magában miközben könnyedén átugrott egy falból kilógó huzalt.

Thelissa... Thes , ki tudod kapcsolni? A riasztást - Nem érkezett válasz. Robin nem is tudta mit tegyen... felugrott az egyik dobozra, majd egy másikon keresztül egyre magasabbra, hogy láthassa mi van körülötte.

A teremben csak felhalmozott dobozok voltak, de bennük könnyen lehetett bármi: akár laptop vagy adathordozó is. A fiú ismerte apja megannyi kütyüjét, így szerzett tőle pár dolgot: ha már így szabad kezet kapott az egész rejtek felett.

Volt nála szkenn is. Bár tudta hogy nagyon kevés az ideje: hisz bármely pillanatban betoppanhatott a riasztó miatt bárki. A szkenn azonban elég hatékonynak bizonyult: Robin feltartotta az égbe s egy éles vaku villant.

Aztán a kis gépezet beindult. Pillanatok alatt megállapította: 

A dobozok harmadikában volt elrejtve egy kisebb kapszula, s benne egy adathordozó, az alsó sorokban. Ilyenkor tudta áldani apja eszét.

- Köszi apu. - Motyogta halkan. 

A fiú arcán halovány mosoly jelent meg, és mivel senkit nem látott a raktárba, és a riasztás is leállt, könnyedén leugrott a dobozok tetejéről.

Köpenye halk suhogó hangot adott mikor lábai megint földet értek.

" Alsó hármas..." - Gondolta magában. Viszonylag kevés zajt csapva ért oda. Fogta és egy kis hegesztő-eszközzel rést vágott a dobozon, majd benyúlt a résen át és kiszedte az eszközt.

Másodpercek alatt a kezében volt, és a doboz tömb sem esett elemeire.

Guggolva nézte a hold sápadt fényében csillogó, parányi eszközt.

Vajon mit tartogatsz nekem gyönyörűségem? - Suttogta maga elé. Öröme azonban nem sokáig tartott: a következő pillanatban valaki pisztolyt szorított a tarkójához, s a pisztoly kattant is egyet....