The Secrets of the Forest III. - Végzet

1. fejezet

Drága Kiválasztottak!

A héten letudtam az összes írásbeli érettségimet végre valahára, így itt az ideje visszatérnem! :)

Ahogy ígértem, itt a harmadik évad első fejezete. Nem fűznék hozzá különösebben semmit, viszont nagyon jól esne, ha Ti hagynátok nyomot magatok után, megosztanátok velem a véleményetek! :)

A visszaszámlálás elindult, ezzel együtt 30 fejezet + az epilógus van hátra Elena és a többiek történetéből.

Ui.: Akiknek még tart az érettségi időszak további sok sikert és kitartást kívánok! :)

Ezer csók és ölelés,

Vivienn J.

~*~

A kórház vegyszerektől bűzlő várótermében ültünk, épp a zokogástól rázkódó Lizt öleltem. Kötelességemnek éreztem szólni neki, hogy Michael kórházban van, elvégre a barátnője. Arra persze én sem számítottam, hogy beront a váróterembe és szembenéz a Donovanokkal bejelentve, hogy a barátnője, és azonnal mondják el mi történt. Nem árultunk el neki túl sokat, csupán a lényeget: Logannel összekaptak, és súlyos sérüléseket szerzett. Nate, Damien, Tom és én is ellenőrzés alá kerültünk, utcai verekedésről számoltunk be. Nate kisebb zúzódásokkal és két törött ujjal, Damien pár kötéssel a karján, lábán és hat öltéssel a combján, Tom pedig egy törött ujjal és pár öltéssel a karján úszta meg a dolgot. Nekem lefertőtlenítették a nyakam (szerencsére jobbnak látták, ha nem faggatnak róla), és ellátták a kisebb sebeim. Max úszta meg a legszerencsésebben, szinte a haja szála sem görbült. Ám tekintve, hogy nem égettek el máglyán Katherine testével együtt, azt hiszem ez jobb, mint amire számítottam. Azonban erősen kételkedni kezdtem Liz elméletében, amit előadott nekem a hallgatásomért cserébe. Elvégre a Mester tudta, hol van Katherine. Lehet, hogy Lizt sem merte a családja beavatni a terveikbe. Mindenesetre jobbnak látom, ha nem faggatom erről. Csak még jobban összezavarodnék, és erre nincs most szükségem. Ráadásul most nincs olyan lelki állapotban, hogy ilyesmiről beszéljünk.

A váróterem tele volt hírekre váró emberekkel, minden műtő tele volt, az orvosok és a nővérek egy percre sem álltak meg. Minden ajtónyitódás hangjára felkaptuk a fejünket, azonban sosem az az ajtó nyílt ki, amelyik mögött a Donovan fiú fekszik. Liz egyre elkeseredettebb volt. Hangtalanul sírt, a könnyek leáztatták a sminkét, kissé emlékeztetett egy mosómedvére. Gondosan kontyba rendezett fekete haja kilencven százaléka szabadon esett az arcába. A végük nedves volt a könnyektől, ahogy az én fekete pólóm is. Időközben megérkezett Mr. és Mrs. Donovan, és a fiúkat kezdték faggatni. Mi, lányok jobbnak láttuk, ha kimaradunk ebből. Figyeltem, ahogyan Charles és Tom erőteljesen gesztikulálva magyaráznak valamit, majd amikor rám tévedt a tekintetük gyorsan elkaptam a fejem. Az ajtó végre kinyílt, és egy fáradt arcú orvos lépett ki rajta, mint aki egy nagyon rossz hírt készül éppen közölni. Liz azonnal felpattant és megrohamozta a férfit, pár másodperccel később mindenki csatlakozott hozzá.

- A műtét szerencsére jól sikerült, a fiú állapota stabil. - Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel.

- Mikor láthatjuk?- Liz izgatottan, könnyektől, és már boldogságtól is csillogó szemekkel tette fel a kérdést.

- Stabil az állapota, viszont nagyon gyenge. Az altató hatása még eltart egy darabig, és rengeteg pihenésre van szüksége. Azt javaslom, menjenek haza, és jöjjenek vissza holnap. Akkor egyesével bemehetnek hozzá.