The Secrets of the Forest III. - Végzet

9. fejezet

 Drága Kiválasztottak!

Nos, úgy tűnik egy időre felhagytam a két héten egy rész dologgal, aminek nyilván a legtöbben nagyon örültök. Nem tudom ez meddig marad így, de ha jól haladok az írással, akkor remélhetőleg sokáig. A következő néhány hétben is igyekszem részeket hozni, azonban lassan elkezdődik az egyetem, és a gólyatábor hetén nem biztos, hogy ezt teljesíteni tudom. Majd meglátjuk. Addig is élvezzétek a heti TSF-et! Várom továbbra is a véleményeket, hideget/meleget! :)

TeamNate vagy TeamDamien? Annyi biztos, hogy az egyik csapat örülni fog a fejezet végén, a másik már kevésbé.

Ezer csók és ölelés,Vivienn J.

~*~

Néhány óra múlva már igazán spicces állapotba kerültem, hála a jó öreg Jones-féle puncsnak, a pezsgőnek, és a fiatalok által becsempészett egyéb italoknak. A felnőtteket sem kellett félteni, a többségük már azt sem tudta, hol van, a legdurvábbak pedig abban sem voltak biztosak, hogy férfiak vagy nők. Páran kidőltek, őket Mr. O'Dannel a vendégházba kísérte, hogy kipihenhessék magukat. A Down on Earth garázsbandát időközben felváltotta egy DJ, akit a bátyám szerzett valahonnan, hiszen ők is szórakozni akartak. Az említett személy a barátnőjével, vagyis Mirandával volt végig, Josh pedig talált magának egy kubai nimfát. Egyedül Liz ácsorgott magányosan, akárhány srác odament hozzá, hogy felkérje táncolni vagy épp felszedje, ő keményen visszautasította őket egytől egyig. Ugyanez igaz Michaelre is: egyetlen lány bájai sem hatották meg, bevetette a komor macsó szerepet, aki mindenkit utál. Lopott szerelmes pillantásokat váltottak, egyszer-kétszer egyszerre mentek enni vagy innivalóért. Ilyenkor úgy tettek, mintha ki nem állhatnák egymást, igazi Donovan-Sullivan sarjakhoz méltón. Rettenetesen megsajnáltam őket. Láttam a sóvárgást a szemükben. Hirtelen ötlettől vezérelve felszaladtam a szobámba, írtam egy cetlit, összegyűrtem, majd mikor visszatértem a terembe szinte Tom karjaiba estem. Megbotlottam a saját lábamban! Komolyan le kell állnom a piával.

- Jól vagy? – aggódva fürkészte az arcomat, majd meg sem várva a válaszom, folytatta. – Komolyan, ez Nate hatása.

- Jól vagyok, csak kicsit sokat ittam.

- Egyél valamit –javasolta, majd karon ragadott és odavonszolt a süteményekkel, szendvicsekkel telepakolt asztalhoz. –Most!

- De még van egy kis...

- Addig nem mozdulok innen, ameddig nem ettél meg legalább három valamit innen! – jelentette ki, majd úgy is tett, ahogy mondta. Gyorsan magamba tömtem két szendvicset és egy sütit, majd leöblítettem sima kólával. Mosolyogva bólintott, jelezve, hogy elégedett velem. –Mellesleg igazán csinos vagy ma este.

- Köszönöm –feleltem, bár a bókot nem igazán tudtam hova tenni. –Te sem vagy épp egy bányarém.

- Köszönöm –nevetett fel. –Tekintve, hogy ugyanúgy nézek ki, mint Nate, akibe jelenleg bele vagy habarodva, reméltem, hogy ez lesz a véleményed – Kérdőn néztem rá, mire hozzátette: - Amit az én külsőmről gondolsz, nagyjából ugyanez a helyzet Nate-tel is –vont vállat.

- Azért neked nem állok neki bókolgatni, ha nem haragszol. Az ikred nem értékelné.

- Jogos –mosolygott. – Megyek, megkeresem a partnerem –intett, majd továbbállt.

Megráztam a fejem, nem akartam most Tom viselkedésén agyalni. Megkerestem Michaelt, majd ahogy elmentem előtte a kezébe csúsztattam a cetlit. Nem néztem vissza rá, csak továbbmentem, egyenesen Lizhez. Barátnőm azonnal felderült, amint meglátott.