Már csak egyetlen lépés választja el Elena Tisdalet a rémálom végétől. Most, hogy megvan a holttest, szinte már látja a fényt az alagút végén, a szabadságot a sötét titkoktól, a legendától. Persze nem lesz olyan könnyű, mint szeretné. A Sullivanek...
Szeretném megköszönni a támogatásotokat, és hogy ilyen hamar befogadtatok a Wattpad közösségbe! Bloggeren már lassan három éve jelen van a történet, míg itt alig egy éve, és máris elértük itt is a 100 követőt. El sem tudom mondani, mennyit jelent ez nekem! Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lehetséges - hogy a két tárhelyen összesen kétszázan legyünk (tudom, hogy vannak átfedések, ugyanakkor vannak, akik olvassák a történetet, de sehol sem iratkoztak fel, így azt hiszem, ez a szám tekinthető valós adatnak)! Tényleg elképesztő ez az egész! Ti vagytok a legjobbak! <3
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mia és Reachel az ágyamon ültek; gyönyörűen néztek ki! Szőke barátnőm egy földig érő, deréktól lefelé szélesedő, piros ruhát viselt, pánt nélkül, szív alakú dekoltázzsal, a haját laza hullámokba csavarta és a bal oldalára igazította, egy piros strasszokkal díszített csattal összefogta hátul, hogy a helyén maradjon. Fekete, füstös szemfestéke kiemelte világoskék íriszeit, a vörös rúzs pedig nagyon jól illett az összeállításhoz, akárcsak a fekete, kövekkel kirakott magas sarkúja. Ezzel szemben barna hajú társa egy sokkal kihívóbb darabot választott: testhez simuló, combközépig érő, fekete darab, a dekoltázsa viszont jóval a melle alá ér. Direkt úgy van kialakítva a ruha, hogy rásimuljon a domborulatokra, ne csúszkáljon semerre. Meglehetősen merész választás, el kell ismernem. A cipője ezzel szemben egy egyszerű fekete magas sarkú volt. Haját kontyba fogta, néhány hullámos tincs lógott ki belőle, ezzel keretet adva arcának, emellett még inkább kihangsúlyozva a ruha felső részét. Erre még rátett egy lapáttal a hatalmas kő, ami egy ezüstláncon függött a nyakában. Szemhéjpúdernek egy csillogó zöld palettát választott, ami remekül passzolt hasonló árnyalatú szemeihez. A rúzs, amit viselt pontosan megegyezett azzal, amit Mián is megfigyeltem. Én még mindig készülődtem, már csak a sminkem volt hátra. Az én választásom egy sötétkék, pánt nélküli, földig érő darabra esett, amiből a jobb lábam szinte teljesen kilátszott, olyan magasan húzódott a vágás az anyagon. Mell alatt egy ezüstszínű, csillogó öv húzódott, nagyobb hangsúlyt adva ezzel a nem túl mély dekoltázsomnak. Egy kis optikai csalás. Hozzá egy szürke, enyhén csillogó magas sarkút választottam. A hajam laza hullámokban omlott a vállamra, semmi mást nem csináltam vele. A sminkem Miáét tükrözte annyi különbséggel, hogy az én szemfestékem a sötétkék és a fekete átmenetét használta fel, hogy kiemelje szemem sötét árnyalatát. Kérés nélkül a kezembe nyomta a vörös rúzsát, miszerint legyünk egységesek. Azt hiszem, elkészültünk.
Maga a bál már vagy egy órája kezdetét vette, a terem lassan kezdett megtelni vendégekkel, egy másik szárnyat is meg kellett nyitni, annyian voltak. Szerencse, hogy a bálterem bővíthető a mellette lévő szalonnal, amit szintén berendeztünk erre az esetre. Úgy éreztem magam, mint egy bálkirálynő, ahogy barátnőimmel az oldalamon levonultunk a lépcsőn. Szinte mindenki minket bámult, ám az érdeklődésük hamar alábbhagyott, így folytatták a félbemaradt beszélgetéseiket. Csalódottan nyugtáztam magamban, hogy a valóságban ez nem úgy működik, mint a filmekben, amikor mindenki leesett állal bámulja a lányokat. Ez itt a kegyetlen valóság.
