The Secrets of the Forest III. - Végzet

17. fejezet

Drága Kiválasztottak!

Először is köszönöm a kommenteket, pipákat, feliratkozásokat és mindenféle visszajelzéseket az előző részekhez! Azt hiszem, már nagyon régen köszöntem meg így, pedig igazából mindig meg kellene. De talán tudjátok, hogy szavak nélkül is rettenetesen hálás vagyok.

Másodszor pedig sajnálom, hogy ennyire össze-vissza érkeznek a részek, viszont a vizsgaidőszak közeledtél sajnos nem ígérhetem, hogy jobb lesz a helyzet - sőt, talán ez a december vége-január még sokkal zűrösebb is lesz. Előre elnézést kérek!

Mindenesetre, akik fel vannak iratkozva illetve tagjai a Facebook csoportnak mindenképp első körben értesülnek a legújabb fejezetekről, még ebben a káoszos összevisszaságban is.

De ennyit elég is erről, élvezzétek inkább a fejezetet!

Ezer csók és ölelés,

Vivienn J.

~*~

Az Őrzővel együtt gyűlést tartottunk másnap, tanítás után. Meglehetősen heves vita zajlott a fiúk között a „munkabeosztást" illetően. Abban mindannyian egyetértettek, hogy fel kell derítenünk a terepet, muszáj kiderítenünk, valóban ott van-e a Mester, ahol Clark Danken szerint lennie kell. Szintén egy véleményen voltunk abba, hogy Damien és én megyünk terepre, azonban Charles ragaszkodott hozzá, hogy még valaki elkísérjen minket, míg a többiek fedeznek minket. Természetesen Nate és Tom azonnal harcba szállt a harmadik pozícióért.

- Én vagyok Elena barátja, én megyek!- jelentette ki Nate ellentmondást nem tűrve.- Én pedig a legidősebb és a legképzettebb. Mindenképp nekem kell mennem –ellenkezett Tom.- Ugyan, csak két perccel vagy idősebb!- háborodott fel öccse azonnal.- De akkor is idősebb –vigyorgott Tom. Nate kezdett elvörösödni a dühtől. –És nem ez a legfőbb érvem magam mellett, hanem a képzettségem.- Én is jó harcos vagyok –védekezett Nate.- Jó –bólintott Tom. –De nem elég jó. - Akár tetszik, akár nem, én fogok velük menni!- emelte fel Nate a hangját.- Fiúk, fiúk!- szólt közbe Charles fáradtan. –Hagyjátok abba a kakaskodást. Michael megy a Kiválasztottal és a Testőrrel.- Én?- hökkent meg az említett, aki egészen eddig vigyorogva figyelte fivérei vitáját. - Talán probléma?- vonta fel apja a szemöldökét, mire azonnal kihúzta magát.- Természetesen nem, apám. Örömmel elkísérem őket –felelte diplomatikusan a betanult szöveget. - Helyes –bólintott Charles elégedetten. A szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek, a haja úgy festett, mint amire ráfér egy alapos fésülködés. És mosás. A ruhája ezzel szemben makulátlanul festett, szürke ing egy sötétebb árnyalatú nyakkendővel és fekete, élére vasalt nadrág. –A téma lezárva, már csak egy terv hiányzik –folytatta, majd kiterített elénk egy térképet a városról, amely az erdőt is ábrázolta. – Itt húzódik a sötét erdő határa. – A térképen be volt jelölve a Sullivan és a Donovan birtok, azok határánál húzta meg a határvonalat egy piros alkoholos filccel. –Átolvastam az összes leírást arról a bizonyos negyedik kastélyról, amit csak találtam. –Ez megmagyarázta a kialvatlanságát. –Mindent összevetettem, és ha a számításaim nem csalnak, nagyjából itt kell lennie –rajzolt egy X-et a Sullivan határ felé eső részre, néhány kilométer mélyen a Sötét Erdő belsejében, majd bekarikázta. –Tíz kilométeres körzetben lehetséges az eltérés, azonban biztos vagyok benne, hogy feltűnő jelenség. Itt vannak a koordináták –nyújtott át egy cetlit Damiennek. –Jól fel kell szerelkeznetek, nem tudhatjuk, mennyien vannak. A csicskák nem hagyják magára a Mestert, pontos adataink pedig nincsenek a létszámukat illetően, de az biztos, hogy legutóbb sokan voltak. Azóta pedig újak is érkezhettek. - A vérebekről nem is beszélve –tettem hozzá savanyúan, mire bólintott.- Pontosan. Meglehetősen nagy túlerővel kell szembenézni. Éppen ezért lesz hatalmas szerepe a hátramaradó háromnak –nézett végig rajtuk szigorúan. –Mindent meg kell tennetek azért, hogy épségben kijussanak. Ha valamelyik birtok határát átlépték, a vérebek veszélye már nem áll fent. Ők csak addig képesek eljönni, ha átlépik ezt a vonalat, azonnal elporladnak. –Inkább nem kérdeztem rá ennek miértjére, bármennyire is érdekelt, sem arra, honnan olyan biztos ebben. –Komolyabban, keményebben kell edzenetek, mint valaha. Rengeteg fegyvert kell magatokkal vinnetek, hogy minden esetben készek legyetek a harcra. Mindegyiknek a mesterévé kell válnotok, különösen neked, Elena.- Mindent megteszek, azonban szorít minket az idő. Nem húzhatjuk a végtelenségig.- Mennyi időnk van pontosan?- kérdezte Max. Először szólalt meg egész megbeszélés alatt.- Két és fél hónap –feleltem. - Az valóban nem sok. Különösen, ha hozzávesszük a bukás lehetőségét –húzta el a száját.- Épp ezért nem bukhatunk el, Fiam –vetette közbe mérgesen Charles, mire Max összehúzta magát, mint egy kisgyerek.- Természetesen nem –dünnyögte.- Másfél hónapotok van. Addig kéthetente három főből álló felderítőcsapatokat fogtok alkotni, megpróbáljátok nappal felmérni a környező terepet, de ne menjetek túl mélyre. Minden nap több órás edzés, amíg össze nem estek. Minden eshetőségre fel kell készülni, az erőnléteteknek kifogástalannak kell lennie –mennydörögte, mire mindenki fájdalmas, egyet nem értő nyögéseket hallatott. –Mindemellett a Kiválasztottnak és a Testőrnek a felügyeletem alatt fejleszteniük kell a Sheilától kapott képességeiket, melyekről a naplóban olvastunk. Mindenki megértette? –nézett körbe a megszeppent társaságon. Egy emberként bólintottunk. –Nem hallom!- förmedt ránk.- Igen!- harsogtuk színlelt lelkesedéssel.- Helyes –húzta fagyos mosolyra ajkát. Kirázott tőle a hideg. –Akkor mindenki indítson a faházba! Az edzés kezdetét veszi!