Captured in your web {Spider-Man ff-hun}

8.

Sziasztok! Elnézést kérek, tegnap kellett volna kiraknom az új részt, de nálam volt az unokatestvérem és nem volt időm megírni. Most viszont itt van és ezentúl KEDD-enként jönnek majd a részek.:)

- Hívd fel! - nyomta Debbie a telefont a kezembe.

- Megvesztél? Dehogy!

- Brooke, hívd! - erősködött.

Nagyon megbántam, hogy elmondtam Debbie-nek, hogy Peter megadta nekem a telefonszámát.

- Deb, nem. Ő a férfi, neki kell lépnie!

- Már megtette. Megadta a számát! - kiabálta.

Megforgattam a szemeimet.

- Na de várjunk csak...

Kérdőn néztem rá.

- Azt mondtad ... neki kell lépnie?

Ekkor jutott el a tudatomig, mit is mondtam.

- Deb, nem! Deb ...

- Úr Isten, neked bejön! Neked kurvára bejön! - sikított fel, mire minden szem ránk szegeződött a suliban. - Mi van? Nincs dolgotok? - rivallt rájuk Debbie, mire mindenki tovább sétált.

- Megszégyenítesz az egész suli előtt! - temettem az arcomat a kezeimbe. - Kösz. - elfordultam tőle, majd kinyitottam a vasszekrényemet, hogy ne láthassa az égővörös arcomat.

- Ez most nagyon komoly dolog, Brooke. - zárta be a szekrényem ajtaját Deb.

- Majdnem lecsaptad az ujjamat is! - idegeskedtem.

- Ne kerüld ki a válaszadást! Tetszik neked Peter Parker? 

- Mi van velem? - hallottunk meg egy hangot magunk mögül, mire megfagyott bennem a vér.

Debbie fordult meg elsőként és egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán.

- Ő az? - nézett rám csillogó szemekkel.

- Nem tudom, én nem fordulok hátra! - jelentettem ki.

- Hé, Brooke! - érintette meg valaki a vállamat.

Francba.

- Helló, Peter! - sóhajtottam fel, majd szembe fordultam a póksráccal. - Gyere velem, oké? - ragadtam csuklón, majd olyan messze vonszoltam a fangirlingoló Debbie-től, amennyire csak tudtam. Egy folyósófordulóban álltunk meg. - Mi a fészkes fenét keresel itt, Parker? És honnan tudtad, hova járok suliba?

- Wanda. - nyögte ki a választ.

- Hát persze. - csóváltam meg a fejemet. - Haladéktalanul beszélnem kell vele az ilyen dolgokról.

Peter elvigyorodott.

- Amúgy meg nem hívtál fel. Csekkolnom kellett, hogy minden rendben van-e veled.

- Jól vagyok, köszönöm. Már mondtam, hogy van testőröm.

- Igazán? Nem látom sehol Víziót.

- Hajlamos láthatatlanná tenni magát. - vontam fel a szemöldökömet.

Peter felsóhajtott.

- Meséld el a sztori végét.

Megráztam a fejemet.

- Most nem alkalmas. Egyébként is, nem kellene neked is iskolában lenned?

- Egyszer én is meglóghatok, nem? - vont vállat.

- Ejnye. A végén még főgonoszként kötsz ki.

Elnevette magát.

- Megeshet.