21. - Crossover rész

1.9K 185 40
                                    

- Hányni fogok? - kérdeztem apától, amikor a váróstól félreeső mezőn álltunk. Mi hárman, illetve Sam.

- Fogalmam sincs, sosem jártam Asgardban. - vont vállat. - Na és te Steve? - fordult apu felé.

- Szintúgy. - felelte.

Felsóhajtottam.

- És most meg fog jelenni egy híd? - érdeklődtem.

- Nem tudom, Brooke! - sóhajtott fel apa. - De már én is kezdek aggódni. Steve?

- Én nem. - rázta meg a fejét apu. - Csak legyetek türelemmel.

Megigazítottam kockás ruhám szegélyét, majd az ég felé kaptam a tekintetemet.

Már egy hónap telt el a családi drámánk óta. Amikor hazaértem Scott-tól, apáékkal átbeszéltem még egyszer a dolgot, de a titkot még mindig nem árulták el nekem. Egy dologban viszont biztos voltam már: velem van valami baj. Valami, amiről nem tudok. Valami, amire talán Zero Saltzmannak szüksége van tőlem. És bármi is legyen az... nagyon kell neki.
Eldöntöttem, hogy többé nem hozom fel ezt a témát otthon. Ha valami baj lesz, amúgy is megtudom az igazat, csak türelmesnek kell lennem. A hülyeségeim miatt többé nem keverek bajba embereket. Főleg nem Peter-t és Scott-ot.

Ha már Peternél tartunk, amit Scottnál beszéltünk, csak még jobban erősített a kapcsolatunkon. Most már el sem tudnám képzelni az életemet nélküle és a barátsága nélkül. Ám mégis van egy irdatlan nagy bajom: úgy hiszem, egyre többet kezdek érezni iránta. Scottnak igaza volt. Pedig igazán igyekeztem semmi többet sem akarni Petertől a barátságnál. Sőt, az elején még azt is zsigerből elutasítottam, pedig mennyit próbálkozott szegény. Talán akkor én is bejöttem neki. De most fordult a kocka, s még mindig vetélytársként nézek Mary Jane-re.

- Nézd! - kiáltott fel hirtelen Sam. Én is észre vettem a fura fénycsóvát, ami felénk ereszkedett le. Hamarosan elkezdtem felemelkedni, ahogy mindannyian, s egyre sebesebben haladtam felfelé.

Ez tehát a Bifröst.

Olyan gyorsan felértünk, hogy szinte elestem, amikor a lábam végre talajt fogott. Szerencsére Sam mellettem volt és bele kapaszkodhattam a karjába.

- Köszi. - mosolyodtam el.

- Nincs mit, el ne ess Asgard bejáratánál! - nevette el magát. 

- Üdvözlöm önöket Asgardban! - szólalt meg egy mély hang. 

Amint felnéztem, egy furcsa emberkét láttam meg, talpig arany páncélban, szintén aranyból készült sisakkal a fején, aki valamiféle szerkezeten tartotta a kezét.

- Heimdall, ha nem tévedek! - mosolyodott el. - Steve Rogers kapitány vagyok! 

- Tudom. - bólintott a férfi. - Már vártuk az érkezésüket. Haladjanak végig a hídon, egészen a palotáig. Ott majd útba lesznek igazítva.

Szimpatikus volt a fickó, kissé talán félelmetes.

- Köszönjük! - biccentett apu, majd elindultunk. Ő ment elől, utána Sam. Én hátra maradtam apával.

- Brooke... kérdezhetek valamit?

- Persze apa! - bólintottam.

- Hogy nézek ki? 

Elnevettem magam.

- Remekül, apa. Mint mindig!

- De úgy értem... elég jó vagyok apádhoz? Vagy ciki, hogy a fémkarra húztam rá a szmokingot?

Captured in your web {Spider-Man ff-hun}Where stories live. Discover now