Nem könnyű az élete annak, akinek a szülei híresek. Amerika Kapitány és a Tél Katonájának fogadott lányaként ezt Brooklyn Barnes-Rogers is megtapasztalja, ám egy percig sem bánja. A lány imádja a szüleit és azok baráti társaságát.
Amikor betoppan a...
- Remélem nem baj, hogy elhívtam az egyik barátnőmet is! - vakarta meg a tarkóját MJ, amikor a Central Park egyik bejáratánál ácsorogtam vele, Debbievel és Shurival, akikkel éppenséggel ruhát készültem venni a másnapi szalagavatóra. Shuri és Deb is úgy döntöttek, hogy végül Peter iskolájában "rúgunk ki a hámból", előbbi azért, mert megígértem neki, hogy bemutatom Peternek, utóbbi pedig azért, hogy "megmutassa Harrynek mit veszített." Igazából MJ hívott fel ruhaügyileg, én pedig úgy gondoltam, hogy miért ne jönnék el? Amúgy is régen találkoztunk már, s mióta Peterrel együtt vagyunk, azóta nem is tekintek a lányra fenyegetésként.
- Semmi gond, én is csak úgy magammal hoztam a lányokat - utaltam a két barátnőmre. - Ki lesz a kísérőd a szalagavatón egyébként?
- Flash Thompson - válaszolta MJ. - Peterrel nem kedvelik egymást, szóval ne kérdezz tőle inkább semmit Flashről! - nevette el magát a vörös hajú lány, mire én is elmosolyodtam. Rémlett valami erről a srácról, mintha egyszer Peter említette volna, hogy mániája folyton beszólogatni neki, de sokat nem tudtam róla. No nem mintha különösen érdekelt volna egy olyan személy, aki nem áll közel Peterhez. Maximum annyira érdekelt, hogy szétrúghassam a seggét, amiért bántani meri a Póksrácomat. - Gratulálok egyébként! - fordult felém a lány ismét, mert ezidáig a közeledő embertömeget figyelte.
- Mihez?
- Hát te meg Peter! - mosolyodott el. - Már ideje volt, ne haragudj, hogy ezt mondom!
Teljesen belepirultam a mondatába. Nem gondoltam volna, hogy majd pont MJ-től hallom vissza ezeket a szavakat. Egyszerre lepődtem meg és esett is jól.
- Köszi! És talán tényleg ideje volt már.
A vörös lány kuncogni kezdett.
- Talán? Peter már azóta beléd van habarodva, mióta megkapta azt a híres-neves Stark-ösztöndíjat vagy akármi is a neve a dolognak. Be nem állt a szája Brooklyn Barnes-Rogersről, szóval tudni lehetett, hogy szerelem van a levegőben!
Azt hittem vörösebb nem lehet már a fejem, de mégis összejött.
Kicsit bűntudatom volt, be kell vallanom. MJ-hez mindig vegyes érzelmek fűztek, mert egyrészt rettenetesen féltékeny voltam a lányra és a kapcsolatára Peterrel, másrészt viszont imádtam a stílusát. Ezekszerint viszont ő sosem tekintett rám negatívan, ezért is éreztem magam borzalmasan.
- Sajnálom egyébként, hogy aznap úgy belerondítottam a filmnézős estetekbe! - kezdtem el a cipőm orrával a homokba rajzolgatni. Azóta is kísértett az a nap, az egyik legrosszabb volt az életemben. Na jó, leszámítva Scott vendégszeretetét és a Póksrácommal való érzelmes beszélgetést.
- Jaj ne viccelj, semmibe sem rondítottál bele! Különben is teljesen ki voltál bukva és szükséged volt Peterre, ezt akkor is megértettem. Tudod ő igazán nagyszerű srác. Mintha valami tökéletes filmkarakter lenne, néha el sem hiszem, hogy létezik. Mármint... most mondd azt, hogy nem a legrendesebb srác a Földkerekségen? Az ember mindig, minden körülmények között számíthat rá, hatalmas szíve van és mindig felvidít ha arról van szó.
Mélyeket bólintottam. Tökéletesen leírta mindazt, ami Peter volt. Ergo egy valóságos csoda.
- Nézd, ott jön a barátnőm! - mutatott egy újonnan érkezett tömeg felé, amely közül egy hosszú, szőke hajú lány igyekezett kikecmeregni. Egészen fáradtnak tűnt, szőke lobonca csak úgy táncolt a vállán ahogyan sietett felénk, de amint meglátta MJ-t, megnyugodva fújta ki a levegőt.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
