Kellemes Csalódás /BEFEJEZETT/

2/8.

Egy percig nem szólalt meg, csak szorosan ölelt magához.

-Még jó, hogy van terhességi teszted itthon-szipogta, mire leesett az állam.

-Terhes vagy?!

-Hát tegnap lefeküdtem Mikeal...És nem hiszem, hogy használtunk gumit, így megcsináltam egy tesztet, ami pozitív lett.

-Úristen. Elkísérjelek orvoshoz?

-Köszi, de neked most van elég gondod a gyűrű kereséssel meg takarítással. Majd elmegyek Sofival.

-Igazából nincs semmi dolgom. A gyűrű ráér, a takarítással pedig már készen vagyunk.

-Figyelj köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy, de neked most itt a vőlegényed. És ne mondd, hogy ez most fontosabb vagy mit tudom én, mert én akkor sem fogom jobban érezni magam. Elmegyek Sofival és majd értesítelek-mosolygott rám. Nem akartam vitatkozni vele, így inkább ráhagytam.

-Akkor azt mondom a fiúknak, hogy nem érzed jól magad és Sofia elvisz orvoshoz-erre csak bólintott.

Gyors leszaladtam a többiekhez.

-Rebeca nincs jól. Azt kéri tőled, hogy vidd el orvoshoz-intéztem Sofiának a szavakat, mire ő rögtön felment hozzá.

-Napsi beszélhetnénk?-jött oda hozzám Mike. Azt hiszem tudom miről akar beszélni.

-Persze-elindult a nappaliba, de azt nem találta megfelelő helynek, így kimentünk a teraszra, ahol a korlátraa támaszkodtunk egymás mellé.

-Szóval én nem nagyon értek az ilyen dolgokhoz, de lehet, hogy Rebeca terhes. Mármint tegnap lefeküdtünk és most meg roszul van, szóval érted-magyarázkodott, amit muszáj volt titokban megmosolyognom.

-Értem nyugi. És amúgy meg Rebeca elmondta már. Nem tudom, hogy el akarja-e mondani neked, de megcsinált egy tesztet, ami pozitív lett-meséltem neki-De ne mondd el neki, hogy elmondtam neked! Tudom, hogy ő titokban tartotta volna, szóval csak ezért tettem.

-Nem fogom nyugi. Köszi, hogy elmondtad-karolt át oldalról. Ezután beállt egy kis csend, majd újra megszólalt-Azt hiszem még mindig szeretem.

-Mármint Rebecát?

-Nem, ezt a teraszt-forgatta meg a szemit, mire védekezően felraktam a kezeimet.

-És mikor akarod elmondani neki?

-Nem tudom. Szerintem ő nem akar már tőlem semmit.

-Szerintem ő is érez valamit irántad-mondtam kicsit kételkedve.

-Aha, barátságot.

-Te nem tudod mi volt, mikor szakítottatok. Először azt hitte, hogy ez tök jó és máris ment bulizni és próbált pasit keresni, amit mi Sofival nem néztünk jó szemmel, de ráhagytuk. Utána viszont sírva találtuk a szobájában. Miattad sírt-fordultam felé-Te voltál az első IGAZI szerelme-nyomtam meg a szót-Azt mondta, hogy sosem fog tudni kiverni a fejéből. Mi mondtuk neki, hogy beszéljen veled, de ő ellenkezett. Így hát arra jutottunk, hogy akkor jöhet a "Mikeot elfelejteni" hadművelet-nevettem el magam, mire ő is elmosolyodott-Nem tudom, hogy ez a hadművelet mennyire sikerült, mert nekünk azt mondta, hogy már teljesen elfelejtett, de féltünk, hogy csak hazudik. Szóval lehet, hogy még érez irántad valamit. De az is lehet, hogy tényleg nem érdekled többé-húztam el a számat-De nyugi, szerintem mindenképp az első, szóval szépen húzd be a segged és vidd el te a dokihoz-próbáltam parancsolónak tűnni.

-Igen is-utánozott egy katonát, mire elröhögtük magunkat-Kösz mindent-ölelt meg-Nem hittem volna, hogy veled majd lesz egy komoly beszélgetésem.

-Ezt most megpróbálom nem sértésnek venni-erre nevetni kezdett.

Bementünk a többiekhez és Mike szólt Sofinak, hogy ő majd elmegy Rebecával. Senki nem értett semmit, így mindenki összehúzott szemöldökkel nézte a történéseket. Én kaptam Rebecától egy érthetetlen, majd egy mérges nézést. Upsz...

-Ez meg mi volt?-kérdezte Martin, miután Mikék elmentek.

-Megint együtt vannak?-mutatott az ajtó felé Josh, ahol az előbb még a két jómadár állt. Mindenki rám nézett választ várva, mire én csak megvontam a vállam és bementem a konyhába.

Sziasztok ❤
Így a rész végére egy kis önreklám 😄
Elkezdtem egy új sztorit és kíváncsi lennék véleményetekre. A munkáim közt megtalálhatjátok 'Szeretem őt?' címmel:)