Álomvilág

❇12. Fejezet❇

"- Fölébredek a másik világba. Léci figyelj Rosera.- nyögtem, aztán befeküdtem mellé az ágyba. Dejo, hogy nagy ágyam van, így ketten is elférünk.
- Figyelek.- ezt hallottam utoljára, aztán elaludtam."

Hirtelen keltem fel az ágyban. Kiugrottam és gyorsan felöltöztem. Meg kell tudni, hogy Rosi melyik kórházba van. Nem lehet tudni, hogy milyen mellékhatások lesznek neki. Nekem hallucináció volt. Majd Jasont megkérdezem. Ő mindent tud. Mármint azt tudhatja, hogy Rosi melyik kórházba van.

Kirohantam a szobám ajtaján, és elrobogtam a konyhába.

- Szia anya. Majd jövök puszi.- hadartam el neki, és már futottam is a motoromhoz.

Felültem, és hajtottam a sulihoz. Gyorsan leparkoltam, és rohantam be az épületbe. Majdhogynem beestem az osztályterem ajtaján.

- Mivan haver. Tán kergetnek?- szólalt meg Jason, mikor odaértem mellé.

- Kérdeznem kell valamit. Tudod tegnap említetted, hogy volt az a nagy baleset.- válaszként bólintott.- nem tudod véletlenül, hogy a csaj melyik kórházba van?

- Asszem ott ahol te is voltál. De miért érdekel?- nézett rám furán

- Semmi. Most mentem. Köszi a segítséget. Csá.- és otthagytam

- De haver, suli van.- Szólt utánam, de mintha meg se hallottam volna, mentem tovább.

Előkaptam a telefonom, és felhívtam anyát.

~ Szia kicsim. Van valami gond?- kérdezte meg

~ Semmi. Tudsz nekem igazolást írni a mai napra?

~ Mire kell az?

~ Egy barátom kórházba van, muszály megnéznem, hogy jólvan e.

~ Uf. Jobbulást neki. Megírom neked, de csak azért, mert vészhelyzet.

~ Imádlak. Te vagy a legjobb anya. Puszi.

~ Szia.

Leraktam a telefont, és már a indultam is Rosehoz.
20 perc múlva érhettem oda a kórházhoz. Bementem, vagyis inkább berontottam az ajtón és odamentem a recepcióra.

- Rose Whiteot keresem.- lihegtem.

- Harmadik emelet, 134-es szoba.- mondta unottan a nő.

Meg se köszöntem neki, csak rohantam a lifthez. Beugrottam és megnyomtam a gombot.
Mikor kinyílt a lift ajtaja kiszálltam. A 134-es szoba előtt pedig nem is gondolkodtam, csak bementem. 10 szempár szegeződött rám.

- Zack?- lepődött meg Rose.

*Rose szemszöge*

- Zack?- lepődtem meg. Ez meg mit keres itt?

- Öhm. Elnézést. Én most kimegyek.- makogott, és kiment az ajtón.

- Ki volt ez a helyes fiatalember Rose?- érdeklődött anyu.

- Arra énis kíváncsi lennék- húzta fel a szemöldökét Harry

- Öhm... izé... ő egy barátom.- hajtottam le a fejem.

- Persze.- horkant fel Sam.

- Rendes srácnak tűnik.- mosolygott rám anyu.- Ugye Steve?- nézett apura

- Nagyon. - momdta érzelemmentesen.

- Ha nem szimpi nektek akkor ez van. Igenis jófej és segítőkész. Beküldenétek?- néztem anyura.

- Persze kincsem.- mosolygott rám.A fiúk kimentek, de anyu még bent maradt.- Ne törődj a többiekkel. Csak féltenek. Nekem szimpatikus ez a Zack srác. Eléggé sokat jelenthetsz neki, hogy csak így iderohant.

- Csak barátok vagyunk.

- Persze. Ha barátok lennétek nem pirultál volna el miközbe kérdezgettünk róla. Sok sikert.- kacsintott rám és kiment.

Pár perc múlva Zack jött be. Atya isten. De furcsa volt így látni. A vörös szem helyett gyönyörű kék szeme volt. Nem is hittem, hogy egyszer látni fogom így.

- Szia. Jól vagy?- ült le mellém az ágyra.

- Egész jól. Csak kicsit sok csontom tört el.- nevettem el magam kínosan.

- Majd meggyógyulsz.- mosolygott rám.- Miért rohantál el? Tudod mennyire megijedtünk?

- Csak... nem akartam zavarni. Úgy gondoltam ez a ti dolgotok.- piszkálgattam a kezem.

- Sose zavarsz Rosi.- fogta meg a kezem.- Ha nem lett volna neked szimpi Luna, akkor nem fogadtam volna be. Együt döntünk a dolgokról.

- Miért?

- Nemtudom. Megbízok benned. Meg te voltál az első ember a baleset után akivel találkoztam. Valahogy szimpatikus voltál, már az első perctől fogva.- mosolygott- és akkor még jobban megbíztam benned, mikor nem hagytál meghalni.

- Énis bízok benned. Öhmm.. izé.. idefekszel?- kérdeztem félve.

Egy aprót bólintott és befeküdt mellém. Átkarolta a vállam és odahúzott magához.

- Rose. Mondanom kell valamit...

Hihi. Mit mondhat neki Zack? Xd
Remélem izgi lett és tetszik nektek. Írjatok véleményt :*

By: SziL. <3