Álomvilág

21/2. Fejezet

"Zack fölé hajoltam, és megcsókoltam. Minden érzelmet bele vittem..."

Visszacsókolt. A pillangók már repdestek a hasamban. Én voltam a világ legboldogabb embere abban a pillanatban.
Mikor elváltunk mind a ketten mosolyogtunk.

-Gyönyörű vagy.- éreztem, hogy az egész arcom elvörösödött

Zack fel akart nyúlni, de egy fájdalmas grimasz kíséretében vissza ejtette. Az aggodalom újra kiült az arcomra.

- Mi történt? Jól vagy? Aaron hova tűnt?- bombáztam el a kérdéseimmel

- Hosszú. Majd ha kettesben leszünk elmondom. Csak a fejem és a testrészeim sajognak.- húzódott a szájára egy fájdalmas mosoly.- Aaron meg eltűnt.

- Tudod te, hogy mennyire aggódtam? Mikor megláttalak a padlón véresen nagyon megijedtem.- folytak a könnyeim

- Hé hé. Miattam nem kell sírni. Nincs már semmi baj. Érted?- bólogattam és megfogtam a kezét, s adtam rá egy puszit.

- Luna is tiszta ideg.- szipogtam

- Majd felhívom, hogy minden rendben.

- Sz.......

- Bocsánat fiatalok.- jött be apu a szobába. Mérgesen néztem rá.- Itt vannak Zacknek a papírjai.

- Mikor mehet ki?- kérdeztem

- Holnap. Semmi problémát nem láttunk rajta.

- Köszönöm apu.- mosolyogtam rá

- Ez a kötelességem. Ó, és Zack. Az anyukád és a húgod kint várnak.- mondta és kiment

- Én akkor megyek is. Majd találkozunk.- adtam egy puszit a homlokára.

- Csókot nem kapok?.- nyüszített és közben csücsörített.
Adtam egy puszit a szájára és mosolyogva az ajtóhoz mentem.- Maradj légyszíves.

- Úgyis találkozunk. Hagylak titeket beszélgetni.

- Be szeretnélek mutatni.- próbálkozott

- Majd máskor, rendben?

- Arrggg. Jólvan. Majd elmondok mindent, ígérem.- kacsintott, én pedig nevetve mentem ki az ajtón

Gyerekek. Nagyon durvák vagytok. Emlékszek mikor január közepén néztem a nézettséget akkor kb 2,20K volt. Most meg 2,60-70K van. Nekem ez nagyon durva.

A rész remélem tetszik. Szerintetek nem hoztam őket hamar össze?
Hagyjatok NYOMOT magatok után.
Pusz, SziL. <3