Nem kellet volna!

219 14 0
                                    

Bekopogtam.

Több mint 5 perc telt el..semmi jel.
Hmm. Lehet nincs itthon.
Azzal hátat forditottam az ajtónak és elindultam a lépcsőn mikor egy ismerős férfi hang megszólit.
- Ennyire sietsz?
Hátra néztem. Kiji volt ott az ajtóban nekitámaszkodva a falnak.
- Én..- nyikani is alig tudtam. Megijedtem.

- Bejössz?- mondta majd az ajtaja felé mutatott.

Nem tudtam megszólalni. Elkezdtem hátrálni. Nem láttam hogy ott a lépcső igy majd nem elestem de Kiji odajött és megfogta a csuklóm..gyengéden vissza huzót.

- Jól vagy? - nézet rám aggodalmasan.
Nem birtam meg szólalni.
Féltem tőle.
- De kis csöndes vagy. - mosolygot rám.
- Nem kellet volna ide jönnöm. Sajnálom!- utolsó szót elhagyva elkezdtem elindulni a lépcsőn. Haza akartam menni. Egyedül. Már a sirogörcs kerülgetett engem.

Elindultam hát haza. Sötétedni kezdet. Egy tömeg fiatalabb srác jött szembe velem. Rossz érzetem volt. Mit sem törödve elmentem melletük de az egyik srác hozzám szólt.
-Hé te lány! Nem akarsz hozzánk csatlakozni? - kérdezte majd megindultak felém.
Lépteim gyorsabbak lettek szinte már futotam. De utol értek már csak azt vártam hogy öljenek meg. Becsuktam a szemem és egy nagyot sikitóttam remélve hogy valaki meghalja. Remélve hogy Kiji meghalja.

Befogták a szám mondva:
- Fogd be a szád te ribanc!

Alig kaptam levegőt. Kezdet minden sötétté vállni.

Ne nézz kérlek! (ÁTÍRÁS ALATT)Where stories live. Discover now