Szeretem!

132 6 5
                                    

-Fiúja? - nézet Kijire döbbenten anya.
- Igen. Lia nem mondta? - nézet rám Kiji.
- Ömm..nem nagyon. Azt mondta a barátja vagy. - háborodot fel anyám.

Tényleg elkellet volna mondanom. Szégyelem magam hogy hazudtam a szüleimnek és Kijinek. Rosszul éreztem magam.

- Anya,Apa igen. Ő az én barátom. Lassan 1 hónapja együtt vagyunk. Egy kávézóban találkoztunk. Nem mertem nektek elmondani. Féltem hogy elitéltek, elitélitek Kijit. Igen ő máshonnan származik. De én szeretem. Nagyon szeretem! - szorongattam Kiji kezét és sirtam.

Anyámmék csak nézték Kijit. Rettegtem mi fog történi. Nem akarom Kijit elveszteni.

-Kislányom. - szólt hozzám édesapám.

Felnéztem rá.

- Menj fel a szobádba!- orditott rám.

Megdermedtem..

- Nem fog! - fűzzte hozzá Kiji.

- Mi az hogy nem? MI AZ? - Még mindig orditva mondta.

- Kérlek hagyjátok abba! Kérlek! - siránkozva szóltam apámnak.

Anya probálta lenyugtatni apát de nem sikerült. Nagyon nem. Apa neki ment Kijinek. Neki ment és bántotta Kijit. Bántotta és kiabált vele.

Apám elé álltam. Be akartam fejezni ez az egész hajszát.

- Apa kérlek ne! - szóltam hozzá.

Fel állitottam Kijit akinek vérzet az orra. Sajnáltam.

- Gyere haza kislányom! - szólt hozzám édesanyám lágy hanggal.

- Nem megyek! - majd elkeztem vezetni Kijit az út szélén.

Nem akartam haza menni. Ott mindig csak a nyomor van. Utáltam otthon lenni. Talán, talán ha Kijihez költözök talán jobb életem lesz.

De nem is azzal voltam most elfoglalva. Haza kellet vinnem Kijit. Egyedül..abba a zord helyre.

Ne nézz kérlek! (ÁTÍRÁS ALATT)Where stories live. Discover now