Ne nézz kérlek! (ÁTÍRÁS ALATT)

Előbb beszélnem kell..

Mikor ballagtunk megláttam egy kinai éttermet. Uhhh...olyan régen ettem sushit *-* nagyon megkivántam.

- Kiji! Kiji! - rángatam kezét.
- Mi az? - nézet rám lepödötten.
- Ott nézd! - mutogattam a kinai étterem felé.
- Oda akarsz bemenni? - mosolygot el.

Ugy éreztem magam mit egy kis ovis kislány aki bevan zsongva egy kinai étterem miatt. Bológattam határozottan. Majd Kiji megfogtam kacsomat és elindultunk.

Mikor beértünk tátva maradt a szám. Ilyen szép kinaizót még életembe nem láttam. Nálam heti szinten bekell falnom egy kis kinait. Mostanába amiota Kijivel vagyok együtt ezt elhagyagoltam.

Rendeltünk sushit. Leültem egy kis asztalra. Majd láttom Kiji hozza az éttelt.

- Tessék - rakta elém az ételt.
- Köszi! - mosolyogtam rá.
Majd ő is elmosolyodott.

Elkezdtük falni és tárgyaltuk hogy kéne Kijit bemutatni a szüleimnek.

- Mikor jönnek haza a szüleid? - érdeklödött Kiji két falat közt.
- Most kb egy hétre mentek el..-nézek rá majd bekaptam a fincsi sushit.
- Mi lenne ha egy hét múlva elhoznánk a szüleidet sushizni? -nézet rám izgatottan.
-Hát nem is tudom..előtte beszélnem kell velük. Mert hát..anyuék..nem igazán birják a "szotyi szeműeket". - kissé elnevetem magam. De Kijinek egyáltalán nem volt ez viccek. Igazából fel is húzta magát egy kicsit.

Egész étkezés alatt megsem mukkantunk. Csak csöndeben táplálkoztunk. A pálca csetegését lehetet csak hallani.