Ne nézz kérlek! (ÁTÍRÁS ALATT)

Átjösz?

- Nos itt vagyunk! - néztem a lakásomra.
- Jó nagy ház! - szolt hozzá Kiji.
- Igen az..- mosolyogtam rá

Csak néztünk egymásra hogy történjen valami. Mikor megszolaltam: Ilyenkor..mit kell csinálni? - pirultam el.

Kiji megfogta derekamat majd magához rántot megölelt és csokot hintett a homlokomra.
-Joét Lia! - majd elindult.
- Neked is! - integetem utána.

Bementem nagy lakásomba majd lehevertem ágyikómba. Utolsó gondolatom ismét Kiji volt.

Másnap reggel nagyon rosszul lettem. Hányingerem volt és rádasul szédültem is.

Irtam Kijinek hogy nem megyek kávezóba. De nem mondtam az okát. Nem akartam hogy agodjon.

Estére jobban lettem. Gondolkoztam áthivom Kijit.
Rá is irtam de azt mondta inkább menjek én hozzá. Hát beleegyeztem. Tervel valamit..sejtem. Kicsinyositottam.

Kimentem az utcára és ott volt Kiji. Alaposan..de tényleg alaposan megnézet.
- Mintha randira mennél. - mosolygot majd folytatta.
- Gyönyörű vagy! - fogta meg derekamat.

Nagyon elpirultam..nem tudtam mit mondjak de végre valahára kinyögtem a "Köszönöm" szót.

Bámult még jó pár percig majd elindultunk.

Mikor beléptünk a sötét zord környékre én megtorpantam.
- Hmm? - nézet rám értetlenül.
- Félek..- néztem rá ijedten.

Majd oda jött hozzám és össze kulcsolta a kezünket.
- Nem kell félned. Melletem biztonságba vagy.

Olyan közel volt hozzám..ugy éreztem menten megcsókol. De nem tette. Érdekess.

Kéz a kézben. Ugy sétáltunk egész úton. Ugy éreztem össze illünk. Szerintem jól hiszem.

Rá néztem Kiji és fantáziáltam..

- Min gondolkodsz? - szólt hozzám Kiji.
Mi? Én? Ömm...semmin.

Zavarba jöttem nagyon. Csöndben is voltam egész úton.

Megérkeztünk. Bementünk majd leültem a kanapéra...