Ne nézz kérlek! (ÁTÍRÁS ALATT)

Szülöi kérdezz-felelek!

Édes anyám hivot. Hogy hol vagyok. Ideges lettem de kénytelen voltam haza menni.

Kiji alig akart egyedül elengedni. De most muszáj volt neki.

Nem sokkal később házunk előtt voltam. Nyeltem egy hatalmasat majd bementem.

- Jaaj kislányom. - ölelt meg anyai kezével édesanyám.
- Anya nincs gond. Rendben vagyok. Láttod? Csak Jeninél voltam..- Majd a földre tekintettem.

Muszáj volt hazudnom. Mert ha elmondom eltiltanak mindenkitől! Eltiltanak Kijitől!

Anyámék persze bevették. Majd le is nyugodtak. Kérdezgeték hogy vagyok hogy minden rendben van otthon. Persze ezt minden hónapba elmondom ugyan azt a szöveget. Jól vagyok, minden rendben van, nincs fium, jól megy a tanulás. Ugyan az..mindig.

Mikor anyuék lefeküdtek irtam Kijinek hogy minden rendben van. Meg hogy egy hétig itthon lesznek a szüleim igy nem találkozhatunk. Persze ezzel nem értett egyet.

Beakart mutatkozni Kiji a szüleimnek. De nem engedtem. Várni akartam még. Viszont erőszakos volt..igent mondtam de csak arra hogy találkozanak.

Reggel apa vitt autóval iskolába. Mondtam neki hogy a kávézónál rakjon ki. Ki is rakot. Kiji ott volt és megölelt. Apa csak mosolyt csalt arcára és elment. Mondván hogy jön értem suli után.

El is jött. Fárasztó volt az iskola. Mondjuk mikor nem?
- Kislányom ki volt az a fiú reggel a kávezónál akivel ölelkeztél?
- Csak egy barát..-mormogtam orrom elé.
- Biztos ez? Nekem bármit elmondhatsz tudod jól!

Anyám mindig is szigorú volt. Igy apával jöttem ki jobban mindig. Ő vicces és határozot egy személyiség. Azt hiszem itt az ideje bevallanom neki hogy ki Kiji nekem. Hogy miért volt velem a kávézónál. Hogy miért ölelt meg. Mindent.

Jobb lesz igy..