Ne nézz kérlek! (ÁTÍRÁS ALATT)

Ismerkedünk.

Teltek, múltak a napok.

Kijivel kezdtünk össze mellegedni.

Minden reggel együtt ittuk a cappucinot és általában én mentem utána iskolában.

Jenit napok óta nem láttam. Nem beszéltünk egymással egy ideje. Kiji mióta felbukkant nem is beszélünk se találkozunk. Pedig a legjobb barátom. Rá mindig számítottam.

Kijit még nem igazán ismertem meg. Inkább ő kérdezet tőlem. Sok mindent megtudot rólam. De egyenlőre én semmit. Kezdet ez aggasztani.

Péntek van. Elég szelles egy idő volt. Sietem a kávézóban mint mindig. Kijit akartam látni és faggatni. Megtudni minnél többet róla. Hát ha sikerrel járok ma.

Ma azonban felbukkant Jeni. Vele kellet mennem iskolában. Viszont nem akartam megemlíteni neki Kijit. Igy ma nem mentem be a kávézóba.
Bűntudatom volt. De biztos elvan hiszen az anyukájáé a kávézó.

Iskola után felhívtam Kijit hogy bocsánatot kérjek tőle és hogy kimagyarázam magam. Hát nem bízot bennem. Rosszul eset. Azt hitte nem akarok vele találkozni. Vagyis nem mondta de biztos azt gondolta.

Megmondtam neki hogy hétfőn az-az hétvége után bemegyek hozzá beszélgetni.

TELEFONBA

- Miért mit csinálsz hétvégen? - érdeklődöt
- Nem tudom. Egyelőre nincs tervem. - motyogtam halkan.
- Elmehetnénk valahova. - mondta elég komolyan.
- Ömm..anyámék jönnek haza hétvégén és elmegyünk valahova.- magyarázkodtam neki.
- Hmm..rendben. Akkor majd legközelebb.- mondta kicsit levertül.
- Rendben.

Hogy én mekkora barom vagyok! Gondoltam magamba..

Nincs tervem hétvégére. Nem akartam vele lenni kettesben. Meg nem akarom hanyagolni Jenit sem. Igy igy döntöttem..inkább itthon maradok. Egyedül, pihenek.