Ne nézz kérlek! (ÁTÍRÁS ALATT)

Ez közel volt!

Ledermettem a félelemtől..nem tudtam mit csináljak. Egyszerűen sokkba volt.

Persze Kiji azonnal kapcsolt hogy mivan. Gyorsan odafutott az ajtóhoz és kulcsra zárta.

Gyorsan de tényleg eszméletlen gyorsan észbe kaptam és felöltöztem.

-Kicsim!- kopogot ajtómon édesanyám.
- Jövök már!- kapkodtam a kilincs után.

Egy kicsit kinyitottam az ajtót.

-Szia anya..hát te?- néztem rá szepenten.
- Itt hagytam a telefonom..ömm. Minden rendben? - nézegetett hátra fele anyu.
- Igen minden rendben! Menjetek nehogy lekésétek a repülőt!- lökdöstem ki anyut az ajtón.
-Rendben kicsim! Vigyázz magadra. - majd puszilta meg fejem bubját.
- Szia!- integettem majd becsuktam az ajtót.

Kifujtam a levegőd és ledőltem a kanapére.

-Ez közel volt.-nevet Kiji.
- Ez nem vicces! Majdnem lebuktunk..- duzogtam Kijinek.
- Talán bekellet volna mutatnod.- vágta rá de jogosan.
- Majd ha haza értek. - huztam a szám.

Kiji ismét odajött hozzám és csókolgatta nyakam. De már nem volt kedvem semmihez.

- Kiji..most ne. - toltam el magamtól.
- Rendben. Akkor mit csináljunk?
- Csak menjünk el.
- Mozi?- kérdezet rá.
- Oké.

Felöltöztem majd indultunk útunknak. De még feszült voltam.

Sziasztok nagyon sajnálom hogy ilyen hosszú ideig nem volt új rész. Megprobálom bepotólni. 😘❤