the kids in the dark |HU!larry™|

40

Harry egyedül, szenvedve, fázva töltötte az utolsó 14 órát, miután az őr kivitte Kendallt.

Ebben az épületben az itt töltött körülbelül 2 hónapban még sosem volt ilyen egyedül. Igen, egyedül volt a legelső órában, amit itt töltött, a Louis nélküli hónapban is, néha meg egyedül érezte magát éjszakánként. De sosem volt ennyire egyedül. Mert mostmár tudta milyen, hogy Louis MINDIG ott van, akkor is, ha nem. De most Louist nem érdekelte, Harry nem tudott már másra gondolni. Nem várta el a fiútól, hogy állandóan megmentse, de tudja, hogy ez Louisnak fontos. Szóval akkor hol van?

Az este még reménnyel teli, de aztán ahogy érzi, hogy eljött az éjszaka, a könnyei kibuknak. Már rég sírt, de most egész teste remeg, a csuklója már sebes, a saját mocskában ül, és bőg. Mindent kiad, ami zavarja, és valahogy könnyebb utána.

- Reggel van kölyök -sétál be a cellájába az őr, felébresztve Harryt. Valamikor sírás közben aludhatott el. A férfi lehajolva kinyitja a bilincsét -Nincs szerencséd, épp reggeli van, már nem mehetsz be, de az első órádon ott kell lenned -vigyorodik el az őr. Olyan megalázottnak érzi magát Harry, undorítónak.

Harry úgy érzi a lábai nem tartják meg, alig van erő a testében. Sírni akar újra. Eltűnni, meghalni.

Szerencsére az izzadt férfi nem követi. Hogy lehet izzadt ilyen hideg barlang-teremben?!

Lassan teszi meg az utat, kapaszkodva, ahová tud. Mintha évek óta nem evett és ivott volna. Az ember csak pár napot bír ki víz nélkül, és ő már majdnem két napja nem ivott. A lépcsőn egyszer összeesik és hosszú percekig küzd, hogy fel tudja tornászni magát, majd folytatni útját.

Az ajtó látványára szíve hevessebben ver, szabadság. Már olyan közel van.

A kilincset alig bírja megfogni, és utolsó erejével nyitja ki az ajtót.

Lehunyt szemmel próbál új erőt nyerni valahonnan, bárhonnan. Mikor pár másodperc után felnyitja szemeit, Louis ott van. Hát persze, hogy őbelőle kell erőt merítenie, és ideképzelnie.

De nem... Louis nagyon is valós.

Harry pár pillanatig a falnak dőlve nézi, hogy megbizonyosodjon róla. Ugyanolyan szép, mint az igazi Louis, szóval bizonyára igazi. De miért lenne itt?

- Utállak -mondja Harry az első dolgot, ami jelenleg eszébe jut Louisról, a szép után. Mire Louis közel lép hozzá. De Harry nem akarja ezt.

- Tudom -válaszolja Louis. Tudja? Mi? Ennek nincs semmi értelme.

- Utállak, és azt akarom, hogy békén hagyj -motyogja Harry, és érzi, hogy ismét könnyes lesz a szeme.

- Utálhatsz, de nem foglak békén hagyni -mondja Louis nyugodtan. Miért ilyen nyugodt a hangja!?

- Most hirtelen érdekel? -kérdezi Harry flegmán, és lehajtja a fejét, nehogy Louis meglássa az arcát.

- Harry, eddig is érdekelt -emeli fel a kezét Louis, hogy megérintse, de aztán visszaejti.

Biztosan undorodik tőle.

- Persze -motyogja a fiatalabb fiú, még mindig nem érezve az erőt, hogy elinduljon. Mi van, ha Louis meggyengíti, és nem erősebbé teszi?

- Harry...

- Mond mi volt most a különbség? -néz fel Harry, de nem a szemébe, hiába megalazó megkérdezni Louistól, miért nem mentette meg, mégis megteszi. Már úgyis elvesztette a büszkesége nagy részét, ha nem az egészet.

Louis összeráncolja a szemöldökét.

- Mindig mindenhol ott vagy, most is. Szóval mi volt a különbség!? -kérdezi Harry hangosabban, amitől úgy érzi hányni fog.