the kids in the dark |HU!larry™|

79

Egy őr belöki Louist a terembe.

- Nagyon köszönöm Bratt, elmehetsz -mondja gyorsan a nagydarab férfinek Artmenson.

- Áh igen Louis -lép oda Louishoz Artmenson, Harry viszont már azt sem tudja hol van, olyan, mintha elájulhatna bármelyik pillanatban - Ötletes, mint az a rohadt nagyapád.

Louis nem mozdul, csak maga elé bámul, se Artmensonra, se Harryre nem néz rá.

Harry viszont csak őt látja. Várja, hogy valaki, azt mondja ez nem igaz, hogy az igazgató csak viccelt...

Mert Louis nem...

Louis nem lehet Artmenson.

Louis nem lehet Dr. Robert Artmenson, ennek a borzalmas helynek a kitalálójának, és megvalósítójának a... fia. Ez csak nem lehet igaz. De ahogy a csend egyre hosszabb, úgy törik össze minden Harryben. Minden. És apró darabokra.

- Ha megbocsátasz nem foglak így hívni -köpi gúnyosan Artmenson, ahogy körbe sétál Louis körül.

Harry emlékszik, ahogy egyszer gyönyörű ördögnek hívta Artmensont, mert az arca... olyan hibátlan és arányos. Louist is annak hívta egyszer...

Harry egyátalán nincs a testében, ezért irányítani se tudja azt, a torkán keserű íz van, aztán már előre hajolva kicsit, kijön, minden, amit ma evett.

- Nos, William, azt hiszem segítettem kicsit, és mostmár rád se fog bírni nézni -Artmenson iszonyatosan élvezi ezt a helyzetet, Louis pedig csak áll ott, ahova lökték, akár egy szobor és nem tud mihez kezdeni.

- Most, hogy mind hárman itt vagyunk játszani fogunk -folytatja a férfi összecsapva a tenyerét - De előtte tudnotok kell még valamit, William állítólag te ezt már tudod, de elmondom szívesen újra, te itt nem azért vagy, hogy élvezd, hogy szerelmes legyél, vagy boldog, vagy akármilyen szarság. Első sorban miattad jött létre ez a hely. Te főleg nem lehetsz szerelmes, és főleg nem egy fiúba! Mit képzeltél magadról? Azt gondoltad, sosem jövök rá? Nem egy buzit neveltem belőled, nem egy gyenge senkit, aki most vagy! -ordítja Artmenson, de Louis szinte meg se mozdul és nem reagál - Louis. Chh. Szánalmas vagy. Nem szabad, mégis megtetted. Úgy hangzik mintha büntetést kéne kapnod.

Louis lassan felemeli a fejét, hogy ránézzen, az arca egy maszk.

- Mondtam már...

- Tudom, mondtad, hogy nem szereted, mondtad, hogy nem érdekel és nem jelent neked semmit -mondja Artmenson megnyugtató hangon, aminél ijesztőbbet Harry még nem hallott -Itt az idő, hogy bizonyísd. Épp ezért, csak játszani fogunk. Harry igazából, te csak eszköz leszel, ez nem rólad szól, nem vagyok mérges rád, mert minden haragom William felé irányul -Artmenson hangja vészesen kedves, mintha készülődne a kitörésre. Harrynek megállíthatatlanul folynak a könnyei.

- Nyugi Harry, téged nem foglak bántani, ha követitek a szabályokat -folytatja, ugyanolyan hangon, mintha gyerekekhez beszélne - William, te bizonyára ismered ezt a játékot, kedves barátod, Zayn biztosan sokat mesélt róla.

Kijelentését halálos csend követi, melyet Louis tör meg.

- Miért nem velem csinálod ezt!? -néz rá az... apjára - Miért kell őt bántanod, mikor nincs már hozzá közöm!?

- Én nem fogom bántani. És reménykedjünk benne, hogy ez neked jobban fog fájni, mint neki. Ha igazat mondasz, és nem tőrödsz vele, megteszed amit mondok, és minden rendben lesz.

Louis lehunyja a szemét.

- Gyenge vagy -változtatja meg a hangját Artmenson keményre- Mindig csak sírsz, meg kellett volna, hogy halj az anyád méhében!