the kids in the dark |HU!larry™|

84

- Órák után itt találkozunk -mondja Louis, ahogy megállnak a folyosó egy részén, a csengetés már szól.

- Rendben. Hogy tudtad eddig elérni, hogy sose menjünk egy órára?

- Megvannak az eszközeim -kacsint Louis, ahogy hátrafelé lépdel párat, majd teljesen elfordul, hogy elsétálhasson.

Harry mosolyogva megy órára.

A fellegekben jár, nincs tisztában azzal, mi történik körülötte. Várja, hogy vége legyen az órának, és Louisval lehessen. Nem akartak együtt menni órára, mert akkor csak egymással foglalkoznának, és ez a jelenlegi bizonytalan helyzetükön nem segítene. Az esték a kedvencei, amiket Louisval tölthet. Talán az összeset mostmár.

Az órán nem fut össze senkivel, amiért hálás, mert bár a kötést visszatekerte a karjára, hogy ne kapjon felesleges kérdéseket, azért a hirtelen jókedvére is választ várhatnak. Ő pedig nem igazán akar beszélgetni, ki sem találta még, hogy mi legyen a magyarázata. A legnehezebb az összes közül, hogy a Louis felirat örökké látszani fog, és előbb utóbb abba kell hagyni a kötés hordását.

Vacsora előtt találkozik Louisval, hogy együtt mehessenek vacsorázani. Az idősebb kék szemei fürkészik az embereket, leginkább az őröket. Képtelenség, hogy Artmenson csak úgy itt hagyta őket. Harry pedig a diákokat figyeli, azon gondolkozva Louisnak ki tetszhetett. Elfogadta, hogy Louisnak van egy múltja, de nem hagyja nyugodni, hogy egyiküket ismeri.

Mielőtt az ételhez érhetnének, Mr. C szólni kíván a diáksereghez.

- Ma este -kezdi a poharát fogva - Egy szomorú eset évfordulója van, szeretném, ha megemlékeznénk egy kedves diákunkról. Korán ragadta el a halál közülünk. Justin egy szörnyű betegség ellen folytatott harcában veszített, itt e falak közt.

Harry oldalra pillant Louisra, aki pár asztallal arébb ül, rezzenéstelen, nyugodt arccal nézi Mr. C-t. Mindenki elcsendesült. Harry nem szokott hozzá, hogy megemlékeznek a halottakról. Itt léte alatt három eset is történt, s nemcsak, hogy figyelnem kívül hagyták, igyekezték el is tusolni az ügyet.

- Justin 17 éves volt, emlékére meggyújtunk egy gyertyát. Ha pedig már megemlékezünk róla említsük meg többi halottunkat, habár ők önnön hibáik miatt érdemelték ki sorsukat az élettől. Sissy, McKenzie, Justin, Diana, Georgia, Nathan és Aaron. Reméljük fiatal lelkük békére talál.

Figyeli, ahogy Louis összeszorítja a fogát.

Harry is érzi, ahogy az idegessége felül emelkedik rajta. Nathan a saját hibájából halt volna meg!? Miért hazudnak és alázzák meg a nem élőket?

Georgia? Ő lett volna az öngyilkos lány? Harry emlékszik rá... egy hozzá közeli hajléktalanszállón élt, hetekkel ő előtte kapták el... Emlékszik mennyire féltek a fiatalok az utcájában, mikor a nagydarab férfiak összeszedték, akik nem tudtak elmenekülni.

- Most pedig legyünk egy percig, néma csendben.

Mr. C hangja csöpög a tettetett szomorúságtól és hamis sajnálattól.

Diana, Georgia és Aaron is saját életüket vették el. De Sissyt és Nathant megölték... Viszont csak a betegségben meghalt fiúra emlékeznek meg, még ennyi idő után is.

Az egy perc csend nem sikerül teljesen, néha szipogás hallatszik, vagy csak apró zajok.

A ledöbbentő és letargiába taszító beszéd és csend után ehetnek, de úgy tűnik csak keveseknek van kedvük ezek után jókedvűen falatozni. Harry Zaynre néz, aki félig vele szemben ül, lehajtott fejjel. Igaza volt Louisnak, csupán egy gyerek szerelem volt, de sosem lett vége, ez így nehezebb, hogy lezáratlan.