the kids in the dark |HU!larry™|

90

A kopogás megismétlődik, mikor Harry nem válaszol rá.

Fejére húzza a párnáját, hogy ne hallja. Bárki is az, várhat.

Ahogy végiggondolja a lehetőségeket, felül az ágyában. Talán tényleg fontos. Louis nem így kopogna. És ha nem Louis az, akkor kibírja mára. Kikel az ágyából, és fáradtan az ajtó felé sétál, hogy kinyissa.

- Kendall -mondja ki a nevét a lánynak, aki kinn áll, rögtön félre is áll, hogy beengedje. Gyorsan körülnéz a folyosón, majd bezárja az ajtaját -Mi volt ma?

Kendall vállat von, majd leül Nathan ágyára, Harry pedig mellé.

- Megtudták? -kérdezi Harry, mire válaszul egy gyenge fejbólintást kap. Akkor hogy van itt? Mi történt? Mit csinált Louis?

Kendall elővesz valamit a zsebéből, és Harry kezébe rakja. Egy kis műanyag dobozka, ahogy Harry kinyitja kettő piros tabletta van benne.

- Ezek...?

- Megfullad tőlük -suttogja a lány, kezét a hasára simítva. Szóval nem bántották, csak adtak neki egy gyógyszert, ami megöli a babát...

- Mit mondtak? -kérdezi Harry visszafojtott lélegzettel.

- Ha... nem csinálom meg -Kendall nyel egyet - Áprilisig...

- A következő vizsgálatig?

Kendall bólint.

- Akkor... ők ölik meg, de... nem gyógyszerrel -Kendall mélyeket lélegzik.

- Mi a fasz? -túr a hajába Harry. De végtére is, ez a legjobb megoldás. Van még egy hónapja...

- Louis... -hunyja le a szemeit Kendall, ahogy próbálja egybe függően kiejteni a szavakat - Azt mondta... ezt akarta... azt mondta, van... egy ötlete.

- Azt akarta, hogy elhalasszák?

- Igen -leheli Kendall.

Bármennyire haragszik is Louisra, vagy akármi is az, amit érez, most a hála nagyobb. Megmentette Kendallt... egy időre, bár fogalma sincs ezt, hogy csinálta.

- Köszönöm -mondja Kendall elhalóan.

- Nekem nincs mit.

- Köszönöm -ismétli meg a lány, mire Harry csak biccent.

Csak hálát mondani jött a lány, így egy szoros ölelés után magára is hagyja Harryt.

*

A reggel mindig nehéz. Újabb felkészülés egy küzdelemre.

Harry tisztább fejjel kel, próbál józanul és ésszerűen gondolkozni. Ma találkozni fog Louisval, ez szinte biztos, márha a másik fiú ellene nem dönt. Hiszen az is lehet, hogy a tegnapiak után egyedül szeretne gondolkozni, esetleg még mindig ideges. Bár az is egy lehetőség, hogy Louis számára ez mindennapos, és míg Harryvel tök jól el van, azt tettetve, hogy minden rendben, mikor külön vannak, a tegnapihoz hasonló beszélgetések folynak le, közte és teljesen random más diákok közt. Mi lehet az összefüggés Danielle, Louis és Oli közt? Három teljesen különböző ember. Oli furcsa viselkedését inkább félreteszi mára. De mi van Daniellével és Louisval? Mitől fél a lány? Mi történt tegnap? Harry arra gondol, hogy alig ismeri a lányt, teljesen véletlenszerűen futott össze vele, és Danielle tudott a Louisval való kapcsolatáról. Tudta, hogy Harry Louisba szerelmes... Talán... Harry fejében olyan gondolatok keringenek, amiknek nem szabadna eszébe jutnia, de nem tehet róla.

Louisnak tetszett valaki... valaki, akit Harry ismer. Danielle nagyon szép, sőt... tökéletes, és pont olyan lány, akikkel Louis volt. Danielle fél tőle... talán volt mikor nem így érzett. Danielle Zayn barátja volt...

És akkor... hirtelen beugrik neki.

Egyszer Calvin említette, hogy Daniellének és Louisnak közös múltja van, mikor Zayn Daniról beszélt. Zayn akkor letagadta, hogy bármelyikük szerelmes lett volna a lányba, de bevallotta, hogy voltak gondok abból ki kinek tetszett. Talán... Nem! Harry megrázza a fejét. Ha amire gondol igaz, ott nem csak ennyi probléma van.

Danielle és Louis.

Louis és Danielle.

Harry ismét megrázza a fejét. Idegesen kikel az ágyából és a folyosóra megy.

Beszélnie kell Louisval. Azonnal. Még nincs reggeli, de azt se bánja ha ki kell hagynia. Louis szobájáig rohan, és mielőtt megállíthatná magát kopogtat az ajtón. Mentálisan próbálja felkészíteni magát egy valószínű veszekedésre. Végre minden olyan jó volt, erre egy ilyennek kell történnie.

Egy fáradt és félmeztelen Louis nyitja ki az ajtót, és Harry máris úgy érzi nem kéne ezt csinálnia.

- Történt valami? -dörzsöli meg az arcát az idősebb. A hangja rekedtebb a megszokottnál, mivel most kelt, és annyira más, mint mikor tegnap idegesen káromkodott. Harry kezdi azt érezni, hogy Louis vagy skizofrén, vagy van egy eltitkolt ikertestvére.

- Beszélnünk kell -mondja Harry.

- Oké -tárja ki az ajtaját, hogy beengedje.

- Haragudni fogsz rám -jelenti ki Harry -Mérges leszel, és veszekedni fogunk. Csak gondoltam szólok.

Louis megáll egy pillanatra.

- Ehm... köszi -vesz fel egy szürke pólót a földről, hogy magára kapja - Kicsit még nem tudom felfogni, de mondd - Louis leül az ágyára és várakozik. Harry képtelen leülni, nem is tudja, hogyan kezdje, mit mondjon, így csak a kezét tördelve fel s alá járkál, ahogy Louis szokott.

- Kezd kicsit frusztráló lenni, hogy nem tudom miről van szó -mondja Louis sürgetve Harryt. A lábával türelmetlenül dobol.

- Tegnap, hallottam valamit, amit nem kellett volna. Esküszöm, nem direkt volt -mondja Harry Louis felé nézve, aki összeszorított fogakkal várja, habár nem tűnik úgy, hogy tudja miről van szó.

- Mit hallottál, Harry? -kérdezi Louis, mert úgy tűnik a fiatalabb nem folytatja.

- Téged. És... -Harry Louis szemébe néz - és Daniellét.

Harry nem érzi szükségét, hogy megemlítse Olit, ha nem tölt sok időt Danival, akkor tudja, miről van szó.

Louis arca nem változik, túl érzelemmentes. Nem az a reakció, amit Harry várt. Louis hosszú másodpercekig nem szólal meg.

- És?

Ez nehezebb, mint gondolta volna.

Pár másodpercig Harry csupán a lélegzetvételeit hallja.

- Mit hallottál? -kérdezi tovább Louis.

- Csak... hogy nem akarja a segítséged, meg ilyen szarok, nem az a lényeg, hogy mit hallottam.

- Oké -bólint egy kicsit Louis. Lehajtja a fejét egy pillanatra, majd felkel.

Harry is megáll lépteiben.

- Értem mit akarsz, és elmondom inkább, mielőtt megkérdeznéd -folytatja Louis -Van egy... dolog Danielléről, amit nem mondtam el, de... - Louis a hajába túr -Nem hiszem, hogy bármikor lett volna rá alkalom.

Ne.

Harry összeszorítja az ajkait.

- Gondolom, már így is tudod. Látom rajtad.

- Nem, nem tudom -válaszolja lassan és halkan Harry.

- Danielle és én...

Harry elkapja a tekintetét Louisról. Ne, ne mondja ki. Hazudjon, vagy csak cáfolja meg. Inkább veszekedjenek, Louis kiabáljon, mert hallgatózott, bármit csak ezt ne. Minek is jött ide?

- Mi... -Louis közelebb lép Harryhez, mire az elfordítja a fejét, hogy ne kelljen a kék szemekbe nézni, amik az arcára vannak szegezve - Kavartunk. Vagyis talán jártunk. De ez nem jelent már semmit. Sőt nagyon akkor se jelentett.

- Komolyan? -fordul vissza Harry, csak az utolsó két mondatra reagálva - Akkor miért is törődsz vele még mindig?

Köszönöm a komikat, szeretlek titeket!!