Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

4. Rész - A sárkány barlangjában

Ayo Reményeim! 🍉
Köszönöm mindenkinek, hogy olvassa ezt a könyvemet is.
Nagyon érekelne a véleményetek róla, így (igaz még soha sem csináltan ilyet)
azt kérném tőletek, hogy egy kicsit hosszabban írjatok nekem valamit a könyvről.
Lehet olyat, hogy szerintetek mi fog történni, hogy mit gondoltok a szereplőkről,
hogy szerintetek EunMi jól döntött-e az állás elfogadásakor..stb.
Tudom, hogy hatalmas kérés, de én nagyon hálás lennék neki😖
Köszönök mindent💓💓

XxSunnyxX

Csak vergődtem és vergődtem. Kipróbáltam a létező összes pózt annak érdekében, hogy egy kicsit is tudjak aludni, de semelyik sem vált be. Úgy dobáltam magamat akár egy partra vetett hal, de lehet az nem volt jó ötlet, hisz még frissebbnek éreztem magamat utána.

Megelégelve az egészet vágtam magamat hanyatt és enyhén zihálva meredtem a plafonra a sok mocorgás miatt, majd megnéztem az telefonomon az órát, ami 2:45-öt mutatott. Lassan jött elő a hisztis énem, ami kevés pihenéskor szokott általában megtörténni, így megint a helyzetemen kezdtem puffogni.

Miért velem történt minden?

Nekem még választásom sem volt annak az ügyében, hogy maradjak, menjek vagy egyáltalán abban, hogy Hoseokékhoz jöjjek dolgozni, ő meg akkor is ilyen bunkó velem, ha ezt pontosan tudja jól. Megértem, hogy nehéz neki és hogy valamin vagyis valakin le kell vezetnie a dühét, de miért pont én voltam a "kiválasztott". Vegyen egy boxzsákot és püfölje azt. Nem EunMi!
Nézd a jó oldalát. Van egy jól kereső állásod és még csak nem is kell megerőltetned magad. Lehet, hogy a végére paranoiás leszek és lelkileg zavarodott, de legalább lesz pénzem nem?

Hatalmasat sóhajtva rúgtam le magamról a takarómat és felkelve kimentem a felsőszint folyosójára. Nem terveztem benézni Hoseokhoz, de a szobájából kiáramló fény szinte vonzott, mint lámpa a bogarat, így képtelen voltam ellenállni egy kis kukkolásnak. Halkan lépkedtem oda és kukucskáltam be az ajtó által hagyott apró résen. Pont rálátásom volt a hátára és a laptopjára, amit az ölében tartott. Valamilyen táncos videót nézhetett ezért nem láttam értelmesnek a további leskelődést, bár nagyon ügyes volt a fickó, azt meg kellett hagyni.

Amilyen halkan csak lehetett lopakodtam a lépcsőhöz és mentem le azon, igyekezve nem kiadni bárminemű hangot. Nem találtam szükségesnek a lámpát, hisz a hold erős és tiszta fénye pont bevilágított az ablakon, így mindent tisztán láttam mikor már épségben sikeredett leértem. Lassan fordultam be a konyhába, mivel úgy voltam vele, hogy egy kis víz segít majd az elalvásban. Azonban a szekrényhez érve szomorúan konstatáltam, hogy bizony magasan vannak a poharak az én kicsi lényemhez képest. Kifújva a levegőmet húztam oda egy széket és másztam fel rá minden mindegy alapon, hogy aztán le tudjak venni egy üvegpoharat. Nagyban nyújtózkodásom eredményeképp sikeredett megkaparintanom egyet, de egy hirtelen hang megzavart.