Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

7. Rész - Lollipop

Ayo Gurls!
Sajnálom, hogy nem volt rész és, hogy csak most jött.
Beteg is voltam, meg le is utaztunk a nagymamámékhoz, így időm
se volt, hogy alkossak nektek.
Remélem azért tetszik ez a felettébb ÉDES rész (😂)
és köszönöm türelmeteket.💞💞

xXSunnyXx

Az incidensünk után nem történt semmi különös. Megcsináltam neki az ebédet, a vacsorát, de mind a ketten kerültük a másikat hatalmas ívekben, ami mind neki mind nekem is jobban jött. Az nap este, már annyira fáradt voltam az előzőesti kevés alvásom miatt, hogy új hely ide vagy oda, de én olyan hamar elaludtam mint a sicc.

Szerencsére, arra még volt energiám, hogy beállítsam az órámat, így nem aludtam tovább és hétkor már Hoseoknak csináltam a reggelit, amilyen gyorsan csak tudtam, hisz bevásárlást terveztem csinálni. Megterítettem és egy cetlit írva neki, miszerint elmentem, már rohantam is az emeletre átöltözni valami kényelmesebb ruhába, ami egy rövid farmerből és egy spagettipántos pólóból állt.

Felkaptam a táskám és a telefonomat, majd egy kevés pénzt felmarkolva (Mrs. Jung adta nekem pont az ilyen esetekre), már kint is voltam a bejárati ajtón. Egy hatalmas mosollyal az arcomon szippantottam be a kellemes illatát a nyárnak és élveztem egy pillanatig, ahogy a lágy szellő simogatja az arcom. Pont olyan érzésem volt, mint egy kalitkába zárt madárnak mikor az kiszabadul az őt fogva tartó rácsokközül. A szabadság minden lehetséges íze futott át testemen, ahogy a kellemes napsugarak lágyan kezdték el perzselni bőrömet. Nem akartam sokáig ácsorogni az ajtó előtt, így egy utolsót szippantottam a friss levegőből és megindultam az utamra.
Különösen szépen festett a kert, abban a korai órában. a harmat még gyöngyözött egy-egy virág levelén így az egész kertet egy varázslatos csillogás töltötte be. Viszonylag nagyobb léptekben indultam meg a kapu felé, majd a kulcsom beleillesztve a zárba, mentem ki a valóvilágba. Bezártam a vasajtót és boldog léptekkel rohamoztam meg a kétutcányira lévő boltot.

Kész örökkévalóságnak tűnt ez a két nap amit eddig Hobival töltöttem. Igaz, hogy a nagy szám azonnal eltűnt miután kimentem a fürdőből tegnap, de azért magamban még mindig szidtam figyelmetlenségét.
Kint valahogy visszaköltözött belém az aki voltam. A boldog lány, aki akár egy napsugártól is felvidul és már végig vigyorogja a napot. Az a lány, aki minden egyes apróbb fűszálat értékelt és még egy hangyát is megsiratott, ha véletlenül eltaposta. Hatalmas vigyorral a fejemen léptem be a bolt, barátságos terébe.

Elvettem egy kosarat és elindultam, hogy hozzávalókat vegyek a következő nap, menüjeihez. Sorban pakoltam el a különféle sajtokat, felvágottakat, szószokat és egyebeket, de igyekeztem a jobb és olcsóbb termékek közül válogatni. Hamar megtaláltam minden hozzávalót, de akaratlanul is az édességes polcokhoz tévedtem. Megnyaltam számat, ahogy tekintetem végigsiklott a finomabbnál finomabb nyalókákon, gumicukrokon, majd egy ötlettől vezérelve belehelyeztem pár darabot a kosaramba. Mrs. Jung is a lelkemre kötötte, hogyha elmegyek vásárolni, akkor mindig vegyek valamit magamnak is. Ki vagyok én, hogy ellenszegüljek neki?

Gyorsan kifizettem a pénztárnál a dolgokat és még így is maradt több ezer wonom. Nem akartam hazasietni, hisz kicsit se volt kedvem ahhoz, hogy Hoseok lelombozzon, de muszáj volt, mert egyik részem aggódott azért, hogy esetleg történt vele valami, míg én távol voltam.

Szaporábban szedtem lábaimat, mikor ez a gondolat szöget ütött a fejemben és percek múlva, már a hatalmas ház kapuján engedtem be magamat. Nem tudom, miért kezdtem el hirtelen pánikolni, hisz Hoseok nagyfiú volt már, s tudott vigyázni magára. Mielőtt még beléptem volna a bejáratiajtón kicsit lenyugtattam magam, majd már nem zakatoló szívvel léptem be a házba.