11. Rész - Silver Spoon

1.5K 159 45
                                    

Ayo Reményeim!
Csak én vagyok olyan szerencsés, hogy a suli második
napján már kapok házifeladatot?
Hay.. mindegy.😿
Itt a rész, sajnálom hogy csak most, de remélem
tetszik és ha bár egy incifincit összecsaptam az elejét, remélem
elnyeri a tetszéseteket és enyhít az iskola okozta fáradtságon.
Jó olvasást❤

xXSunnyXx

Kapkodva vettem fel a cipőmet és siettem ki az ajtón. Az a hívás, olyan hirtelen történt, s én meg idegesen még is izgatottan vártam, hogy végre láthassam.

Okulva a "kiruccanokvásárolni"-s esetből, most már szóltam Hobinak is, habár inkább neveztem volna egy laza odakiáltásnak, majd elviharzásnak. Kapkodtam a lábaimat és bár még midig hallottam, Hoseok "Yáh! Hova mész?" kiáltásait, mit sem törődtem velük és szépen kirohantam a kapun.

Nem mondanám, hogy annyira nagyon, de megváltozott a kapcsolatunk a sráccal. Meg tudtam az apja nevét (HoBum) és már kezdetek látszódni rajta a kötődés halványabb jelei. Ezt értsétek úgy, hogy nem nagyon szerette, ha elmegyek otthonról (tőle), igyekezett mindig egy légtérbe lenni velem, mégha ezt palástolni is akarta és már nem voltak beszólásai. Természetesen zavarában volt, hogy megejtett pár csipkelődő megjegyzést, de ezek felett szemet hunytam, mivel kifejezetten aranyosnak véltem viselkedését.
Igaz, akkor még arra fogtam mindent, hogy ezt csak azért csinálja mert ellenkező nemű vagyok és mert nem szokta még meg a vele egykorúak társaságát.

Gyorsan rohantam át az egyik zöld lámpán, majd már láttam is a helyet, amit kerestem. Arcomra kiült egy izgatott mosoly és ha lehetséges, akkor még szaporább léptekkel értem a kis bolt elé és nyitottam ki az üvegajtót.

Gyorsan körül vezettem a helyiségen a tekintetemet, majd a pult felé fordultam és odasétáltam. Meghajolva motyogtam el egy "Annyeonghaseyo"-t, majd vártam míg a számítógép előtt ülő, szemüveges, középkorú pasas abbahagyja az azon való böngészést és rám emeli a lencséktől kicsit nagyobb szemeit.

-Igen? -kérdezte azon a tipikus, hivatalos hangnemben.

-Egy csomagot szeretnék átvenni. Lee EunMi névre. -morzsolgattam kezeimet, miközben izgatottan doboltam a lábammal a laminált padlón.

Feljebb tolta a szemüvegét a férfi, majd pötyögött valamit a gépén és végül felállva hátra ment a raktár részhez. Kíváncsian forgattam a fejemet, hogy addig is valamivel lefoglaljam magamat, hisz nagyon bepörögtem.
Egy kis idő múlva végre felbukkant a szemüveges, egy csomaggal a kezében, s csak alákellett írnom pár dolgot, hogy utána rohanhassak is egy másik boltba.

Csillogó szemekkel néztem a kis karton dobozkát, ami nagy valószínűséggel magában rejtegette az izgalmam okát. Betértem egy virágüzletbe is, ahol pár perc könyörgés után, rá tudtam venni az eladókat, hogy csomagolják be azt valami csinire és tekintsenek rá úgy mint egy szögletes virágra. (makacs egy népség).

Egész aranyos lett a csomagolása. Leszámítva azt, hogy Micimackó feje is ráragadt véletlenül...

Az ajándékot a táskámba mélyesztettem, hogy Hobi még csak véletlenül se találja meg vagy szúrja ki a kezemben mikor visszaérek. Igyekeztem eltüntetni a boldogságom nyomait, de mikor a házba léptem még mindig ott csücsült egy elfolytott vigyor az orrom alatt.

Amint becsukódott az ajtó, Hoseok előtermett a semmiből (ami most a kanapéról való felpattanást jelenti), majd méregetni kezdett és folyamatosan felvonta a szemöldökeit, mikor az arcomra tévedt a tekintete, mivel nem tudta hová tenni grimaszaimat.

Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin