Testőröm Védelmében

3. rész

Veronica összefonta karjait, ahogy a férfi kimondta James nevét, nem bírja, ha róla beszélnek. Ez a stílus meg kiváltképp nem tetszett neki, valóban nem ehhez volt szokva.
Csendben volt, várta, hogy William folytassa mondandóját, de belül majd felrobbant.

- Az egész épület be lesz kamerázva, minden mozdulatáról tudni fogok. Természetesen ez alól kivétel a fürdőszoba. Ha elmegy valahova, mostantól nem az apjával egyeztet, hanem velem és az én kíséretem nélkül nem hagyja el a birtokot! Jace csak is idebent lehet maga mellett, ha elmegyünk, ő itt marad, a távollétünkben edzeni fog, egészen addig, amíg nem fejlődik arra a szintre, hogy puszta kézzel képes legyen megvédeni magát. Szeretném, ha tartózkodna a szórakozóhelyektől, és, ha elkerülne minden gyanús helyet. Sötétedés után az udvarra sem mehet ki kíséret nélkül. Előzetes egyeztetés nélkül senkit sem engedünk be a kapun, akkor sem, ha tanárról vagy barátokról van szó.

Roni egyre nagyobb döbbenettel hallgatta „kiképző mesterét", talán még a szája is tátva maradt. Mikor a férfi végre elhallgatott, a lánynak kellett egy kis idő, hogy összegezze a hallottakat, de ahogy megemésztette a sok információt hangosan felnevetett.

- Ezt maga se hitte el. Egy tizenhét éves tinédzser vagyok, nem egy fegyenc, akit veszélyes közösségbe engedni. Nem gondolhatja komolyan, hogy bezárva fogom leélni az életemet!

- Egy szóval sem mondtam, hogy nem mehet el. Annyit mondtam, hogy az én kíséretem nélkül nem hagyhatja el a birtokot. Ha bármelyik szabályt megszegi, annak következményei lesznek.

- Jó vicc volt.

Veronica megfordult és elindult a kijárat irányába, nem akarta tovább hallgatni a férfi szövegelését. Viszont William nem olyan ember volt, aki eltűri, hogy faképnél hagyják, amikor ő épp beszél. A lány után ment – két lépéssel beérte – és kezét az ajtónak támasztva, visszanyomta azt helyére.
Roni nem fordult meg, tudta jól, hogy a férfi ott áll mögötte és a legszebb pillantásával néz most rá, ebből ő nem kért. A baj ezzel csak az volt, hogy William-et még jobban feldühítette, így azt a cseppnyi kedvességet is elűzte, ami lakozott benne.

- Megtenné, hogy megfordul?!

Mivel a lány csak vállvonogatással válaszolt, a férfi megragadta Roni karját és annál fogva fordította szembe magával. A szökési kísérlet próbálkozását megelőzte azzal, hogy másik kezét is az ajtóra támasztotta, de a lány nem ijedt meg, csak összefont karokkal meredt a barna szemekbe.

- Nem szeretem, ha faképnél hagynak, amikor beszélek.

- Szokjon hozzá. Ilyen vagyok. Ha valami nem tetszik, elmegyek.

- Az a szomorú hírem van, hogy erről kénytelen lesz leszokni. Sok fiatal lány mellett dolgoztam már, és mindig elértem, amit akartam.

- Akkor most mondok valami újat, én más vagyok, mint azok a lányok és akár meg is kínozhat, nem fogok behódolni, nem fogok engedelmeskedni, nem hagyom, hogy bebörtönözzön. Inkább öljenek meg, mint hogy magával kelljen mutatkoznom bárhol is.

- Higgye el, csak könnyít a helyzetén, ha szót fogad. Ha jól tudom pár napja töltötte be a tizenhetedik életévét. Ön még gyerek.

- Hagyjon engem békén!

Roni a férfi mellkasának szorította tenyerét és megpróbálta ellökni magától, de próbálkozása sikertelen volt. William remekül kitámasztotta magát lábaival és olyan masszívan állt a helyén, hogy még egy földrengés se lett volna képes elmozdítani a helyéről.

- Igazi kihívás lesz – mosolygott gúnyosan. – De ez teszi élvezetessé a munkát.

A férfi leengedte kezeit majd kinyitotta az ajtót a lánynak, aki szinte azonnal kiszaladt a teremből, ő pedig halkan nevetve ment utána. Elkönyvelhette a sikerét.