Testőröm Védelmében

4. rész

Az este hátralévő részében Roni nem igazán tudott beszélni Edgarral, ugyanis vagy a riporterek körében veszett el, vagy a felesége ugrálta körbe, meg kell hagyni igen látványosan. A nő viselkedését nem csak Edgar nézte furcsa szemmel, de a jelen lévő emberek is kezdték kínosan érezni magukat a pár közelében.
Kathylin úgy affektált és úgy illegette magát, mint egy tizenéves kis csitri. Ahogy végig néztek a nőn és a tőle nem messze ácsorgó Veronicán sokakban megkérdőjeleződött a dolog, hogy melyikük is a felnőtt.
Mikor Edgar sikeresen levakart magáról mindenkit, és feleségét is riporterek karmai közé dobta, félrevonult és leült Ronival egy csendes, nyugodt helyre.

- Nagy felhajtás, minden alkalommal ez van?

- Van amikor rosszabb – nevetett a férfi. – De azért élvezted?

- Nagyon tetszett, kedves művész úr. Alig várom a következő előadását – mosolygott.

- Hát arra várhatsz. Most egy ideig nem lesz koncert.

- Miért?

- Tudod... nagyon sok minden történt mostanában, főként rossz és főként otthon. Kicsit össze kell szednem magam, hogy teljes erőbedobással a zenére tudjak koncentrálni.

- És ezt a dögkeselyűknek is elmondtad? – bökött fejével a riporterek felé.

- Annyit, amennyit tudniuk kell; egy darabig nem leszek elérhető.

- De ugye ez nem azt jelenti, hogy mostantól én sem láthatlak?

- Nézd...

- Ne, ne, ne. Ezt nagyon ne! Azt megértem, hogy problémáid vannak, azt is, hogy nem akarsz róluk beszélni, de mindig azt mondtad, hogy amikor velem vagy megnyugszol. Hazugság volt?

- Nem Veronica, nem volt hazugság. De a családommal kell megoldanom a problémáimat, és nem veled.

Edgar igyekezett a leglágyabb hangnemet megütni, tekintetéből tisztán ki lehetett olvasni, hogy nem bántásból mondta mindazt, amit mondott, és, hogy tényleg sajnálja, hogy nem találkozhat a lánnyal, de Roninak mégis borzasztóan rosszul estek ezek a szavak. A férfi az egyetlen mentsvára, neki köszönheti azt, hogy boldog... ő a legjobb barátja, és most mégis meg kell szakítania vele a kapcsolatot? Ki tudja mennyi időre? Számára ez elfogadhatatlan.
Mielőtt valami nagyon meggondolatlan dolgot mondott volna, felállt és egy szó nélkül ott hagyta a férfit.
Edgar tudta jól, hogy ez lesz, de nem ment utána, ismerte a lányt, nagyon jól, most úgysem tudna vele beszélni, nem hagyná szóhoz jutni, nem hagyná, hogy megmagyarázza neki a helyzetét.

Roni a kijárat felé száguldott. Olyan hangosan trappolt, hogy az egész aula visszhangzott lépteitől. Összefonta maga előtt a karjait és már felkészült arra, hogy, ha kilép az ajtón, újra megcsapja majd a hideg. Ehelyett viszont, mikor kiment az épületből, úgy elöntötte a méreg, hogy még fázni is elfelejtett.
A bejárattól nem messze egy fekete kocsi parkolt, minek oldalát új embere támasztotta.
A férfi félig a kocsi motorháztetőjén ült, lábait előre nyújtotta a földön és bokáit egymásra dobva támasztotta ki magát. Karjait összefonta mellkasán, fejét pedig a föld felé szegezte. Ám, amikor kinyílt az ajtó, azonnal felnézett és tekintete találkozott a lányéval. Ahogy elnézte annak arckifejezését, mosolyogni támadt kedve, de nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy nem haragszik a lányra.
Lassan felegyenesedett, de karjait továbbra sem engedte le. Belül már égett a vágytól, hogy leszedhesse fejét a felelőtlenségéért és, hogy megszegte a szabályt, miszerint egyedül nem hagyhatja el a birtokot, de várnia kellett, ugyanis az ajtóban egy számára idegen fiú megállította a lányt. Közel volt hozzájuk, de mégsem értette egy szavukat sem. Annyit vett észre, hogy a srác Roni vállára terít egy kabátot, majd összeborzolja szőke haját.