H E R

Fel akarom adni

Az utolsó napon kötelezően bent maradtunk még egy órát, így "együtt" mehettem vele hazafelé. Amíg telt az az egy óra volt időm egy gyenge elhatározásra jutni: nem pazarolom vele az időm.
Ha, azt hitted, mi!
Kifelé megláttam és egy irányba indultunk, vele volt Info-chan barátja, mivel egy busszal mennek. Megálltak előttem bevárni Infot én pedig próbálkoztam.
- Info chanra vársz? (Vártok?? Nem emlékszem)
- Igen. -válaszolt... legyen a neve... Linda.-
Tovább mentem, nem bírtam a nézését, el akarok tünni. Mondj neki valamit! Úgyse válaszolna. Miért tenné? Nem ismer.
- Akkor... Kellemes ünnepeket!
Linda biccentett ő pedig csak felém nézett.
Neked is. Csak nem merem ki mondani. Az a fél perc amig odaértem a kapuhoz 20 percnek tünt. Fordulj vissza, gyerünk, csinálj valamit.
De nem megy.
Integettem Info channak, amikor megérkezett és végig néztem, ahogy elhaladnak. Milyen gyenge fogyatékos kezd el könnyezni ettől? Én, természetesen én.

Megint eltelt egy téli szünet. Fontos volt? Igen. Több szempontból.
Rájöttem, hogy akármennyire is jó Kubz Scouts-t nézni hajnali 4ig, mosott szar vagyok mindennap, amit nem kéne folytatni.
Elhatároztam, hogy több felesleges lépést nem teszek. El fog menni, és én is. Belőlünk soha se lesz semmi.

És

Dobpergést kérek!

A testem víz tartalékának kisírása közben sem volt anyám olyan elfogadó, mint szeretném, amikor elmondtam neki. Elmondta ennek a "hátterét" és, hogy ezt ne mutassam a világ felé. Még mindig azt huszi, hogy szerelmes vagyok a legjobb fiú barátomba és a fiúkról kérdez, ha egyáltalán kérdez. Apámnak is elmodta, semmit nem változott.
Másról írok, nem akarok megint sírni.

NEM HORDJA A KITŰZŐKET AMIT NEKI VETTEM! Direkt olyan amit szeret. ;-; Miért utál? Ja, várj, tudom.

Uggggggggggghhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh