Nem érhetek hozzá Nem nézhetek rá Nem beszélhetek vele Nem írhatok neki levelet Nem követhetem Nem emlékezhetek rá Nem figyelhetem Nem tehetek semmit
Olyan édes volt mint a nyalóka, de eljutottam a savanyú részéhez. A legtöbben kidodnák, de én szeretem az ilyen édességet. Nem tudom miért. Mint metaforaként, mint a valóságban. Nem értem mit szeretek rajta.
[ ez most inkább személye vent, nem róla van szó ]
Mikor fejezem ezt már be? Egész másként indult, valahogy több volt, mint az eddigiek. Elköltöztem, elfelejtettem; álmodtam valami baromságot, hirtelen nem érdekelt; más suliba járt, bye bye; volt valakije; imádtam őket együtt; közölte, hogy csak azért csinálta mert boldognak tüntem, barátok maradtunk. Ez mind oly kevés és gyerekes. Kit érdekel ki tetszett óvodában, alsóban vagy akár most. Elköztem, továbbléptem; nem érdekeltem őket, se baj;...
Mindegy. A lényeg az, hogy apró dolgokon akadok ki. Ilyenek járnak a fejemben. Elhatározom, hogy értelmetlenül nyavajgok. De aztán az a baj, hogy nem szólok semmiről.
Nem hiszem el, hogy a saját anyám nem képes elfogadni. Nem ver meg, de ezért halás legyek? "Szerintem egész jól kezeltem a helyzetet" meg jól szoptad a faszomat, mi.
Miért álmodok vele Mit tettem az emberiség ellen, amivel ezt érdemlem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
