H E R

Főként elegem van anyámból

Az utóbbi egy hétben sikerült rájönnöm, hogy igenis észre vesz. Nehéz is lenne nem érezni, hogy valaki 0-24-be téged bámul.
Az egész nem több, mint szemezés és füstbe ment tervek, mégis olyan varázslatos.
A jelenlegi hamis-reményem, hogy bolond ballagáson ad nekem egy csókot.
Melegség tölt el csak a gondolattól.

Tudni illik rengeteg emberbe "zúgtam bele" az idők során de ő más. Valami egészen más.

Mire akar utalni a cím?
Áh, semmiség. Csak amikor a jegyeimről 'beszélgettünk' édesanyám száját elhagyta a kifejezés hogy: " te inkább 'leszbizel'l

Leszbizel

Leszbizel

LESZBIZEL

Nekem bazd meg ott kiment a biztosíték.
Hogy képes a saját anyám minden egyes alkalommal ellenem fodítani ezt. Mi kézteti erre?

Nem hagytam magam és úgy köszöntem el hogy: "tudod most mit fogok csinálni? Boldog leszek (ennek is megvolt a kis jelentése de az más tészta) és megyek leszbizni!"
Megfogta a karomat és visszahúzott majd közölte hogy őt ez nem érdekli, csak ugye én foglalkozok ezzel. Válaszként annyit kapott hogy az ő kis tudatalattiát (pszihológus rohadna meg azaz egy éppkézláb beszélgetést nem lehet vele folytatni) viszont zavarja és bejöttem a szobámba.

Örülnöm kéne hogy nem rak ki? Hogy nem ver meg? Hogy nem küld katolikus táborba? Tényleg? Ilyen világban élünk ahol annak kell örülnöm, hogy csak ezt kapom? Tényleg?