Karjaid közt [Suga f.f] •BEFEJEZETT•

Prológus

Az évnyitó ünnepség napján sétáltam hazafelé, amikor a villamosról leszállva lekéstem a buszt.
-Szia anyu. Lekéstem a buszt.- biggyesztettem le alsó ajkam.
-Mondanom kell valamit.
-Mi a baj?- álltam meg az út közepén, ahol rámdudáltak.
Nőiesen bemutattam neki és futottam tovább kikötött nyakkendővel.
-Majd itthon elmondom.
-Anyu megijesztesz.
Kinyomta én pedig futásnak eredtem.
Otthon apám munkatársai fogadtak anyu társaságában.
Összenéztek, majd anya bólintott. Kimentek és leültem elé az asztalhoz. Összekulcsoltuk kezeinket, majd megsimította kezem.
-Apádat meglőtték. Van egy gyilkos, aki mindenáron meg akar téged ölni. De először engem fog. Lesz egy levél. Abban sok minden lesz majd benne. De ígérd meg, hogy megteszed azokat a feladatokat értem. Onnan fentről foglak nézni, ahogyan boldog leszel. Megígérem. De van még valami amit meg kell ígérned. Nem szabad megkeresned a levelet, csak ha meghaltam.
-Megígérem, megígérem. De mondd el miért? Miért akarnak engem?
-Az is benne lesz a levélben. Mindent megtudsz idejében. De erről nem szólhatsz senkinek sem. Hyunának sem.
-Nem akarom, hogy meghalj.- zokogtam.
~Temetés napja~
A fekete koporsó tökéletesre volt lakkozva. Széle arany szegélyű volt.
Csendben végigálltam a temetést.
Elmentem sétálni, amikor is kontaklencsém útjába került egy szempilla a sírás miatt. Az útról szándékoztam lelépni, amikor is egy erős kar visszarántott. Egyenesen karjai közé estem. Remegtem.
Magam elé tartottam a kezeim.
-Ne bántson.-guggoltam le.
Mellém guggolt, majd szemeimbe nézett.
-Nem bántalak.
Arcáról lehúzta a maszkot, így felismerhettem volna, ha ismertem volna.
-Min Yoongi. - nyújtott kezet.
-Vigyázz magadra.- fordított hátat egy idő múlva.
-Köszönöm.- motyogtam.