Karjaid közt [Suga f.f] •BEFEJEZETT•

11.rész

Már csak két nap volt a kórházi létemből, amikor reggel, mire felkeltem, reggelim a kisszekrényen volt.
Minden rendben ment, a ketyegő működik, kaptam recepteket gyógyszereimhez.
Délután kettő körül a tetőn levegőztünk Yurával, amikor fokozatosan remegni kezdtem.
-Fázol Unnie?
-Nem, mert?- kérdeztem dadogva.
-Remegsz.
Fejemet elfordítva foltokat kezdtem látni.
-Yura kisasszony, vizsgálata lesz.- nyitotta ki a lépcső tetején álló ajtót egy nővér.
-Akkor, szia.- hagyott ott egyedül.
A korlát felé néztem. A fekete helyenként repedező festék összemosódott a szürke fellegekkel. Csepegni kezdett az eső.
A felhők között anyát és apát láttam táncolni az évfordulós zenére.
-Anya?
-Szerbusz kislányom. Nem jössz táncolni?- kérdezte kedvesen.
Hajamba kapott a szél, ahogy közeledtem a korláthoz. Egy biztos mozdulattal lendültem át, majd felültem a korlátra. Lábaim alatt szeretett lovamat pillantottam meg.
-Gyere kislányom, gyere táncolni.- hívogatott édesapám.
-Gyere.- szólt anya is.
Megmerevedett tekintettel nyúltam a felhők felé, majd izmaimat ellazítva elengedtem a korlátot.
Hasamnál két kar fonódott össze és rántott a földre. A hideg földön fekve Yoongi tornyosult felém.
-Hyaa~ Táncolni akartam.- csaptam kezére.-Nevermind. Akkor inkább csináljuk valami jobbnál-jobbat.- túrtam hajába.-Yaa~ Tudtad, hogy még szűz vagyok?- biccentettem oldalra fejem.-Nem baj, változtathatunk rajta.- csaptam le ajkaira, de nem csókolt vissza.-Ne játssz jófiút.-morogtam.
Felkapott és elindultunk valamerre. Én csak a lámpák villogó fényét láttam, mindenféle színekből.
-Ú~ Veszek egy ilyet otthonra!- mutattam egyre.
Egy matracon landoltam, majd testem erős remegésbe kezdett.
Szemembe világítottak, pulzusomat nézték.
-Hya!~ Megvakulok!- takartam el szemeim.
-Kokain hatásai.
-Francba…- suttogta Yoongi.
-Miről van szó?- ültem fel, majd tarkóm egy hideg tárggyal találkozott.
Szinte két teljes napig aludtam.
Lassan felnyitottam pilláim.
Mindenre emlékeztem. Kínos volt.
-Jó reggelt csipkerózsika.- nevetett Yoongi.
-Ó ne…- csaptam homlokomra.-Ne haragudj, ez az akció nagyon ciki volt…- motyogtam.
-Mondd, tudatosan használtál kokaint?
-Mivan?!? Megőrültél?!?- akadtam ki.
-Jó, jó.- tette fel kezeit védekezésképp.
-Abban a reggeliben volt valami. Biztos vagyok benne.- tanakodtam. -Nem ebédeltem, így csak és kizárólag a reggeli lehetett az.- pattantam ki az ágyból.
-Várj. -ugrott be egy képkocka.-Mi ütött ki?
-Lecsúsztál az ágyról és beverted a fejed, míg mi beszélgettünk.- hadart.
-Hazudsz.- akkor hadart, amikor hazudott.
-Oké, ne akadj ki.
-Nem garantálom. Várj, kitalálom. Leütöttél?- nevettem fel.
-Hát igazábóól.- vakarta tarkóját.
-Ne bassz fel.
-A doki mondta!- rántotta meg vállát.
-Miattad voltam kiütve két kibaszott napig?- kaptam röhögőgörcsöt.
-Egy, ne beszélj csúnyán. Kettő, honnan tudod hány napig voltál kiütve?
-Egy, azért is bazdmeg. Kettő, egyszerű. Cuz' I'm a wizard.- igazából mögötte volt a naptár. Letörölgettem könnyeim, majd újabb röhögőgörcs vette kezdetét.
A "boszorkány vagyok" kijelentésnél Yoonginál elszakadt a fonál, ágyamra borulva röhögött.
-Az a ciki, hogy mindenre emlékszem.- piszkálgattam hajam az ágyon a plafont bámulva.
Elkezdte csikolni hasam oldva a csendet. Visszafogtam nevetésem, majd elégedetlenül nézett rám.
-Tudom hogy csikis vagy.
-Ééén?- háborodtam fel, mire nyakamhoz tért.-Nye, bnye, ple.-csaptam kezére hülye hangokat kiadva.
Lefogta kezemet, majd elkezdett csikolni.
Vihogva forogtam a kicsi ágyon, majd leestem. Yoongi feltápászkodott az ágyra, majd magamra húztam.
Testem rázkódott a nevetéstől, Yoonginak megfeszült állkapcsa. Teste enyémnek nyomódott, mellkasunk összeért.
-Napasztmek.- vihogtam.
Yoongi elengedve magát fejét vállamra hajtotta és egyenletesen szuszogni kezdett.
-Hé! El ne aludj itt nekem!- nevettem. -Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem alszol.-de nem mozdult.-Vagyis remélem.
Feltápászkodtam, így a fiú a földön koppant. Úgy tűnt, tényleg bealudt, így megpróbáltam felemelni. Térdhajlatába nyúltam, másik kezem tarkójánál volt, és nagy lendülettel felemeltem. Harmadik próbára végül sikerült, nagyot huppanva kerültem a hideg földre. Kifújtam a levegőt, majd befészkelődtem mellé. Halkan felkuncogott, mire arcára néztem. Szeme nyitva volt, álmosság egyetlen csepp jelét sem láttam arcán. Gonoszan mosolyogva lökte át kezét tarkóm alatt.
-Most elnézem neked, csak maradj kussban, oké?- forgattam szemeim.
-Mondtam már, hogy ki fog esni a szemed?
-Nem, még soha.- ismételtem meg előbbi tettemet, mire Yoongi oldalra fordult.
Én is így tettem, szóval farkasszemet néztünk. Kezét átlendítette, az pedig hátamon landolt. Kezem tarkójára téve elkezdtem birizgálni az ott lenyírt puha haját. Így beszélgettünk órákig, majd szemeit egyre nagyobb szünetekkel hunyta le, végül elaludt.
Hihetetlen ez a srác.- mosolyogtam.
Ajtónyitódásra lettem figyelmes.
Elnéztem Yoongz válla felett, ahol nagymamám arca mutatkozott.
-Aigoo~- motyogtam fáradtan.
-Rosszkor jöttem?- mosolygott mindent sejtően.
-Dehogy.- engedtem el Yoongi tarkóját, mire felmordult és derekamnál fogva közel húzott magához.
-Szerintem igen.- nevetett mamám.
-Nem, dehogyis! Várj.- erősködtem.
-Yoongi…-simítottam végig arcán.
-Mmm.- fogta oda kezem arcához.
-Yoongi-ssi.
Összeráncolta homlokát.
-Yoongi.- simogattam oldalát.-Nem aludhatsz itt.
-Dehogynem.- morogta.
-Akkor holnap jössz, igaz?- kérdezte mamám.
-Igen, ma összepakolok a dormban, már ha Yoongi engedi, utána hatkor indulok, hogy legkésőbb hétre odaérjek, rendben?- ismertettem az információkat. A szerződéssel kapcsolatban beteljesedett jóslatom, menedzserünk bontotta. Nagymamám pár éve elköltözött Szöulon belül barátnőitől, a tanyáról. Az ő óriási házával szemben vett egy újat, ahova költöztem akkor én.
-Rendben. De akkor lassan ébresztsd Yoongit, mert délután öt van.- nézett karórájára.-Én megyek, holnap találkozunk.
-Oké, szia.
Nagyot sóhajtva kezdtem bele Yoongi ébresztésébe.