Karjaid közt [Suga f.f] •BEFEJEZETT•

Epilógus

Ide is elérkeztünk emberek. 😁 Nagyon köszönöm az aktív olvasóimnak, és azoknak is, akik csak benéztek. Különösen anonimkpoppergirl-nek. ❤

Ajtó csapódása, kisfiam trappolása.
-Szia anya!~kiáltott, majd felment szobájába.
-Szia.- mormoltam.
Már megint telefonjához ragadt, mint akkoriban minden nap, azonban pár perc múlva letrappolt és benyitott hozzám a konyhába.
-Anya…beszélhetünk?- fordult felém immáron tizenhárom éves kisfiam.
-Persze.-szenteltem fiamra figyelmem, a krumplit betéve a sütőbe.
Leültünk a nappaliban, majd pár másodperc csend után megszólalt.
-Anya én más vagyok, mint a többiek.- gördült le egy könnycsepp orcáján, ami megtévesztésig hasonlított apjáéra.
-Ezt hogy érted aranyom?- simítottam meg arcát mosolyogva.
-Anya én… én… a fiúkhoz vonzódom.- nehezen zokogta ki a szavakat.
-Ó drágám.- simogattam selymes haját.-Semmi baj.~ Ne sírj.- öleltem magamhoz.-Köszönöm, hogy elmondtad.-pusziltam meg feje búbját.
-De nem is haragszol?- kérdezte elhúzódva tőlem.
-Dehogyis! Tudom jól, hogy ez manapság nem elfogadott dolog mindenhol, de hidd el nekem. Én így is ugyanúgy szeretlek.
-Köszönöm anyu.- szipogott.-Hugi énekkaron van?
-Igen. Most végzik.
-Apu?- kérdezte Seo-jun telefonjába merülve.
-Ő is most végzik.- nézek órámra.
-Komolyan?- néz fel csillogó szemekkel telefonjából.
-Ma csak fotózása volt.- indultam meg a konyhába, hogy kivehessem a sültkrumplit a sütőből.
-Akkor elnézünk a parkba?
-Meglátom.- gondolkodtam.-Egész jó ötlet.
-Megterítek.- vett elő négy tányért, majd ugyanennyi evőeszközt.
-Köszönöm.
-Megérkeztünk.~kiáltott kislányom vidáman. Táskája nagyon puffant a küszöb mellett, majd levette cipőjét, kikötötte nyakkendőjét és egy puszit nyomott arcomra.
-Ejnye. Az apád meg se várod?- nevetett Yoongi az ajtóból.
Leültünk az asztalhoz, majd kivételesen megengedtem a gyerekeknek, hogy egyenruhában ebédeljenek.
-Na és kinek milyen napja volt?- kérdeztem körbenézve a családon.
-Fárasztó.- mondta a családfő.
-Unalmas.- mondta Seo-jun.
-Femlegef.-mondta teli szájjal Seo-yun, mire kuncogni kezdtem. Mintha magamat láttam volna.
-Ezek után kinek van kedve mozizni?- kérdeztem bevetve az adu-ászt. Minden pénteken elmentünk moziba, azonban eznap elfelejtették.
-Péntek van?- kérdezte kiejtve kezéből Yoongi csodálkozva a pálcikát.
-Tényleg?- kérdezték a gyerekek is.
-Hya~ Ennyire nem akartok menni? Hát rendben. Ti tudjátok.- színészkedtem, mire ők kétségbeesve tiltakozni kezdtek.
-És mit nézünk?- kérdezi gyermeki izgatottsággal szemeiben Yoongi.
-Jurassic park?- kérdeztem, mire lehurrogtak.
-Jumanji?- kérdeztem viccelődve, mire ugyanaz volt a reakció.
-Na jó, Taxi 5?-mutattam fel a jegyeket, mire kikapták azokat a kezemből és megszorongattak.
-Te vagy a legjobb anyuka a világon.- mosolygott Yoongi.-Most komolyan. Hány szülő engedi meg ezt a gyereknek?
Felnevettem.
-Próbálkozom.- mondtam, majd felcsigáztam a hangulatot.
-Mit szólnátok haa azt mondanám, hoogy… - itt elhallgattam.
-Hogy?- kérdezte izgatottan Seo-jun.
-Hogy holnap elutazunk?
-Hogy mi?- kérdezte Seo-yun.
-Hova?- csillogott Seo-jun szeme, majd Yoongira nézett.- Hova?
-Ez egy jó kérdés. Hova?- fordult felém férjem is.
-Angliába és Európába. Többet nem árulok el, megtudjátok holnap.- kacsintottam.
-Na de anyu!~ nézett rám könyörgően kislányom.
-Jobb ha siettek. Hosszú két hét áll előttünk.- nevettem.
Vacsora után, mosogatás közben Yoongi hátulról átölelt, mire vállam fölött hátrafordultam és megcsókolt.
-Mostmár elmondod hova megyünk?- kérdezi.
-Hmm...- játszom gondolkodást.-Nem.- mosolyogtam, mire felnevetett.
-Imádom, hogy mindig meg tudsz lepni.- ölelgetett.
-Én meg téged imádlak.- habos kezem állához tettem, mire a hab szakállat képzett ott.
-Hé! Nem vagyok én télapó.- durcázott be.
-Kötve hiszem én azt.- nevettem, mire Yoongi a habba nyúlva rámkent egy keveset.
A vége azonban az lett, hogy a konyha csurom víz volt, a csempe életveszélyesen csúszott.
-Jobb, ha feltakarítok.- kacag Yoongi jóízűen.
Lezuhanyoztam, majd bekukucskáltam Seo-jun szobájába. Az asztali lámpája sárgás fényében mindössze annyit láttam; édesapja szorosan magához öleli. Elmosolyodtam.
-Köszönöm apu.
-Nincs mit Seo.- borzolta össze fia haját.-Na, jóéjt.- kapcsolta le a villanyt.
-Jóéjt.- suttogta, majd betakarózott.
Elsétálva a Seo-yun félig nyitott ajtaja előtt megpillantottam kislányom, aki hangosan szuszogott.
Befeküdtem Yoongi mellé, majd mellkasára feküdtem. Átkarolt, még kényelmesebbé téve pozícióm.
-Jóéjt Jagi.
-Jóéjt Oppa.~ vékonyítottam el hangom, majd mosolyogva elaludtam karjai közt.