Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

5 - Takaríts, takaríts

Tisztaság. 

Ez volt Eren első gondolata amikor belépett a klubhelyiségbe. Az előszobából éppen beláttak a nappaliba. Levi a fotelben ülve keresztbe tett lábbal figyelte őket. Armin a férfire nézett majd felakart lépni a fa padlóra mikor Levi szeme összeszűkült és Armin lábára csúszott a tekintete. Armin nyelt egy hatalmasat majd rálépett a cipője sarkára és kibújt belőle mire Levi bólintott. 

- Vegyétek le a cipőtöket! - fordult a többiekhez Armin

- Mi? Minek? - kérdezte a házba belépve Jean

- Csak vegyétek le. - mondta majd beljebb sétált

- Mi ez a hülyeség? - morgolódott Jean belekapaszkodva Connieba és kibújt a bakancsából

- Neked minden hülyeség nem? - kérdezte fáradtan Eren 

- Hozzád meg kiszólt?! 

- Eren, Jean csak ne most légyszi! - lebbent át Krista mellettük és rájuk kacsintott - Mutassunk egy kis kedvességet! 

Reiner pislogás nélkül követte a tekintetével a lányt aki hangtalanul ment be a nappaliba.

- Mit bambulsz? - kérdezte őt barátságtalanul Ymir - Ne is álmodj róla! - tette fel a mutató ujját majd Krista után ment

Berthold nevetve rázta meg a fejét és ő is beljebb ment Reinerrel, majd Mikasa és Eren is követte. Jean is beljebb ment.

- Woow! - lépett be Sasha csodálkozva

- Te hol voltál? - nézett rá Connie

- Szedtem epret a kertből - nyitotta ki a markát

Elsőnek Connie unott képpel nézett rá majd elröhögte magát és Sasha csuklóját megfogva bevezette a lányt a nappaliba

Tágas volt és rendezett. Japán stílusú ház. A nappaliba nagy kanapék voltak bent. Erősítő és könyves polcok is megtalálhatóak voltak. Mellette a konyha. Bal oldalt egy lépcső húzódott ami felvezetett az emeletre. Kint egy kis házban az edzőterem.

Eren a kanapén ülve kinézett az ablakon az erdőbe.

- Az merre vezet? - kérdezte az előtte álló Hanjit kimutatva az erdei útra

- Egy kis kilátóba. Sokszor megyünk oda majd úgy is meglátod. - mosolyodott rá a nő majd abban a pillanatban le is konyult

Eren már majdnem megkérdezte mi a baj amikor Hanji elkapta az arcát és közel húzta  magához. Mikasa szeme szikrát szórt amikor Hanji megsimogatta Eren arcát.

- Különös. - motyogta a professzor - Meg változott az arcod tapintása mióta kisgyerek voltál...Mondjuk akkor még igazán esetlen kis szerencsétlen... - mondta ki mire Levi hangosan rászólt

- Hagyd már azt a kölyköt! Nincs jobb dolgod pápaszem? - kérdezte Levi majd fújtatott egyet

- Ó! De de. Bocsi! - nevette el magát kínosan és elengedte Erent majd összecsapta a kezét. 

Mikor kisgyerek voltam?

Eren fejében csak úgy cikáztak a gondolatok ezért nem is igen figyelt arra, hogy mit mondanak. A kezét nézve rágta a szája szélét. Mikasa aggódva nézte őt.

Akkor már találkoztunk?  Azt, hogy? Anyuék ismernék Hanjit? De akkor Levi... Akkor talán őt is ismerik. Anyuék a Szabadság Szárnyainál lettek volna? Soha sem mondták, hogy melyik csapatban versenyeztek. 

Hanji valamiért feljebb emelte a hangját ezért kizökkentette Erent aki ijedten felnézett. Levi vele szemben nézte őt. Semmit sem lehetett volna leolvasni az arcáról, csak a fürkésző pillantását. Mikasa megbökte Erent és leintette, hogy figyeljen.