Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

30 - Jenny

1 hónappal ezelőtt:

- Levi! Rég láttalak! - kiabált a púltos az ajtón besétáló Levire

- Jenny - biccentett Levi, majd a kabátját felakasztva leült a bár púlthoz

A bárban alig voltak egy páran így az esti élet előtt. Néhol itt - ott ültek és elmélyülten társalogtak vagy éppen egy üzletet bonyolítottak. A fapadló recsegve tartotta a kanapékat és az asztalokat. A sötét kis zug angliai pubokra emlékesztető hely volt. A tulajdonos most szélesen mosolygott a morcos kapitányra vörös rúzsa mögött.

- A szokásos? - kérdezte szőke fejét oldalra billentve

Levi bólintott.

- Na és... Mi járatban erre felé?

- Ez az egyetlen hely ahol őszinte lehetek.

- Tudtam én, hogy van valami... - kacsintott Jenny

Magas dekoratív nő volt aki a harmincas éveibe léphetett most be. Kék szeme játékosan csillogott és őszinte szeretettel nézett Levire.

- Férjed? - kérdezte Levi

- Pff - legyintett - Hagyjuk.

- Bántott?

- Áh... Azóta hozzám sem ért mióta megfenyegetted. És annak már...- töprengett - Három éve?

- Nem tehetek róla, hogy gyökér férjed van.

- Hát ebben igazad van. De nekem mindegy csak a gyereket ne bántsa.

- Tényleg. Ő most hol van?

- Anyunál. Még kicsit mindig ki van apa halála miatt.

- A jó öreg Tobias. A temetésén találkoztunk utoljára.

- Valahogy úgy. - biccentett Jenny - Hiányoztál

Levi elmosolyodott.

- Jó, hogy itt vagy. - rakta Levi elé a tömény italt Jenny és megfogta a kezét - De most mesélj te.

Levi sóhajtott és ledöntötte magába az alkoholt.

- Hogy van az a kis tanárnő? - kezdtett poharakat törölgetni Jenny - Együtt vagytok?

- Petra? Nem nem vagyunk.

- Viszont látom, hogy van valaki... - bazsajgott - Boldog vagy.

- Azt hiszem az vagyok. - mosolygott Levi

- Jézus - csapott a púltra Jenny - Ez ijesztő Levi! Ne mosolyogj ennyit még hívnom kell a 911-et. De nagyon jól áll. Bárki is van most az életedben igazán jót tesz neked. De... Nem áll össze a kép. Miért jöttél?

- Kaptam egy állást múlt héten. Külföldön.

- Levi ez nagyszerű!! - tapsolt Jenny boldogan - Hiszen eltudsz menni! Talpra tudsz állni és... - csendesedett el - Akkor miért nem örülsz?

- Mert itt kell őket hagynom. Itt kell őt hagynom.

- De...

- JENNY! Csípkedd azt a kis formás feneked és hozz még egy kört. - bőszült az egyik részeg vendég

- Ha megbocsájtassz... - nézett Levire Jenny és a púltra támaszkodott, majd ökölbe szorította a kezét - Pofa be Jack vagy én dugom fel a seggedbe a bilárd ütőt!! Igyál vizet te barom állat és hagyjál békén!! - kiabálta Jenny majd újra mosolyogva Levire nézett - Hol tartottunk?

- Látom tanultál valamit.

- Ugyan - legyintett Jenny

Töltött még egyet Levinek.

- Régen ugyan ilyen voltál Levi... - mosolygott szomorúan a lány - Mindig kerested azt a pontot ahol az embereknek a legjobban fáj és odaütöttél. Ahol a legérzékenyebbek.

- Pont ezért...- kezdte volna Levi de Jenny feltette az újját

- Pont ezért kell elmenned.

- Mi? Az előbb mondtad...

- Egyszer legyél azokkal is önző akiket szeretsz. Had legyünk most mi azok akik segítenek neked. Amikor... Amikor... - érzékenyült el Jenny és kövér könnyek gyűltek a szemében

Levi bólintott. Tudta miről van szó.

- Amikor elmentek... Te voltál a támaszom. Soha sem taszítottál el... Pedig te is kikészültél de törődtél velem és vígasztaltál. Ezért soha se tudok elégszer hálás lenni.

Levi nem szólt semmit csak emésztette a hallottakat.

- Nem tudom, hogy ki az a nagy ő aki most megjelent az életedben, de egyet tudok... Szeret. Ezért nehezére fog esni, de elfog engedni. Mert mind tudjuk, hogy kijár neked.

- Köszönöm. - bólintott Levi - Egyszer gyere át vacsorára.

- Elfogadom a meghívást - mosolyodott el Jenny

Levi felállt, majd a kabátjáért ment. Amikor elhaladt a részeg társaság előtt újra felszólalt az előző férfi.

- Na a pojáca elment most már jöhetsz a sörrel. - majd kaján mosollyal hozzátette - És egy adag óvszert is hozz...

Levi egy lépéssel visszalépett, majd kirúgta a férfi alól a széket és elkapta a gallérjánál. Felemelte a szabad kezét és intett Jennynek aki mosolyogva biccentett. Levi normálisan lépkedett az ajtó felé maga után húzva a férfit aki a meglepődötségtől még mindig meg volt szeppenve. A barátai illuminált állapotban nézték, ahogyan húzák őt ki a bejáraton. Végül mikor Levi kihúzta őt az utcára és egy irányzott mozdulattal eldobta a férfit. Majd leporolta a kezét és megigazította a sálját.

- Te kis... - küszdötte fel magát a földről, mire Levi sötét tekintetét ráemelte és ezzel visszacsúszott a földre feltett kézzel

Végül Levi maga mögött hagyta a pubot és beszállt az autójába.

Most:

- Eren! Eren Eren!!!! - szaladt Krista a fiú felé - Miénk a szerep!!!!