Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

24 - Fogd a Karácsonyfát és Vidd

Rohadt hideg van. 

Idegesen lerúgtam magamról a paplant és halkan a radiátorhoz sétáltam ami langyosan izzott. Na már csak ez hiányzik, hogy ez is elromoljon. Oda sétáltam a kályhához és begyújtottam. Eren békésen aludt. Persze, hogy békésen. Még este rádobtam egy pokrócot, hogy nehogy megfagyjon a láztól. Óvatosan hozzáértem a homlokához ami már visszaállt a normál hőmérsékletre.  Kinéztem az ablakon és a hófehérbe öltözött kertem nézett vissza rám. Az ablakban két macska nyávogott és várták a kaját. Kivettem a kajájukat, majd kitártam az ajtót és a táljukba öntöttem amit rögtön megszálltak. A fekete cica hozzám dörgölőzött én meg elkezdtem a nyaka tövét vakargatni. Mióta lettem én ilyen macskás?

- Jó reggelt! - ásított Eren az ajtófélfára támaszkodva

Eren haja a homlokába lógott és szép arca mutatta, hogy kialudta magát.

- Hol a mankód? - kérdeztem a lábára nézve

- Valahol biztos itt van. 

- Használd! Azért van.

Mióta lettem ilyen anyás?

- Jól van már - dünnyögte álmosan és bebicegett a konyhába

Sóhajtva néztem le a lábam elé a mély hóra. 

- Nem is örülsz a hónak? - kérdeztem én is utána menve - Eddig ezért hisztiztél, hogy mikor lesz hó esés.

- Látod a lábam? - nézett rám - Mit tudok így kezdeni?

- Ha leszakadt volna azt mondanám, hogy oké. 

- Ha ennyire akarsz játszani a hóban akkor menj. - csillant meg a szemében a csipkelődő énje

- Nem én vagyok itt a gyerek. - vontam meg a vállam 

- Nem én akadok fent a témán.

- Nem én hisztiztem érte! 

- Nem én akartam, hogy essen! 

Egy percig néma csendbe néztük, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. De jó, hogy visszakaptam őt. 

- Jó, hogy itt vagy - mondtam hálával teli hangon

- Jó, hogy itt lehetek - mosolygott szélesen

Elkezdtem a teát lefőzni.

- ÉS MA MEGNÉZHETJÜK, HOGY LEHET A LEGJOBB TEÁT KÉSZÍTENIII!!! - kiabálta Eren 

- Mondták már, hogy hülye vagy? 

- Mondták már, hogy mosolyogj többet? 

- Nem, mert alig láttak mosolyogni.

- Megtisztelve érzem magam. 

- Érezd is. - sóhajtottam és odaadtam neki a teát és engedtem, hogy lehúzzon magához

- Nem mondhatja el mindenki magáról, hogy a legmenőbb srác csinál neki reggel teát egy havas kilátás keretében - nyomott egy puszit a számra

- Tch... Legmenőbb - ismételtem unottan 

- Az. Hidd el két kezemen nem tudnám megszámolni, hogy hány ember cserélne most velem helyet. 

Leültem az előtte lévő székre és mosolyogva zöld szemébe néztem.

- Van ma valamilyen program? - kérdezte

- Ja. - bólintottam - Hanjival meg Erwinnel elmegyünk fát venni

- Remek. Menjünk.

- Nem. Te pihenteted a lábad és az oldalad. 

- Az oldalam jól van mert a fájdalom csillapító és a fertőtlenítő megtette a hatását. A mankó meg segítségemre lesz.