Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

23 - Múlt Ködében pt.2

Erent kiengedték a kórházból, mert stabil volt az állapota. Az orvos a lelkükre kötötte, hogy három naponta kell Eren oldalán a kötést lecserélni amikor fürdeni megy. Ezért Eren apukája egy csomagtartónyi gézt és fertőtlenítőt vett (ami később Levinél landolt.) Apropó Levi. Eren apukája egyáltalán nem örült, hogy fia ilyen érzelmeket táplál iránta. Carla meg... Örült Levinek. Tudta, hogy milyen. 

Éppen Levi Eren lábát csomagolta fürdéshez egy szemeteszsákba, hogy ugye ne ázzon le a gipsz. Majd lassan segített neki levenni a pólóját. Óvatosan kibogozta Erent a gézből, majd lehúzta róla a kötést. Nem akart hangot adni érzésének akkor amikor meglátta a sebet. Igaz már vérezni nem vérzett, de egy lyuk tátongott Eren oldalán. 

- Ennyire rossz? - szorította össze Eren a szemét

-  Hát...- húzta el Levi a száját a vágást nézve - Rohadtul fog csípni.

- Nem köthetnénk vissza? 

- Nem... Körülötte meg kell tisztítani. 

- Jó csináljuk. - fújta ki Eren a levegőt

Levi szemszög:

Nos, nagyon ilyenkor senkit nem érdekelt, hogy meztelenül van a másik előtt ha egy nyílt sebe van és éppen vizet készül rá engedni. Eren elsőnek összeszorította a fogát amikor a kisebb sebre engedtem rá. Aztán jött a nagy. Belemarkolt a kád szélébe és azt hittem, hogy az ujjait is eltöri. Már majdnem folytak a könnyei és akkor komolyan azt hittem, hogy elzárom a vizet és hagyom a picsába, mert baromira fájt neki... Csak a másik oldala, hogy már éreztem ilyet. Tudom, ha nem tisztítjuk ki baromira fájni fog neki. Szegénynek még a fertőtlenítés is hátra van. Mikor elzártam a vizet Eren kimerülten döntötte hátra a kádban a fejét és rám nézett.

- Mond, hogy ennél már csak jobb jön.

- Nem akarok hazudni 

Sóhajtva kimászott a kádból én meg segítettem neki felöltözni. Lefektettem, őt az ágyra és elővettem az apjától kapott cuccokat. Eren izzadva engedte, hogy lefertőtlenítsem és bekötözzem. A végén adtam neki egy fájdalom csillapítót és mellé feküdtem. 

- Rosszul vagyok - suttogta a plafont nézve

Forró volt a homloka ezért még egy vizes ruhát is hoztam neki.

- Sajnálom, hogy a terhedre vagyok.

- Nem vagy a terhemre - biztosítottam - Jó kölyök vagy.

- Ezt most miért mondod?

- Sok minden miatt. De amit Petrával tettél...

- Nem haragszom rá. Már a kezdetektől tudtam, hogy érez irántad valamit. Amiért nem hibáztatom. Irántad nem nehéz érezni valamit. Meg amúgy is... Itt a karácsony a nyakunkon. A szeretet ünnepe, nem fogom azzal elpazarolni, hogy utálkozzak. Olyan ünnepem már volt elég. Meg... Megbocsájtani csak egyszer kell, haragudni nehezebb.  

- Igazad van. 

Miért talál telibe mindennel? Itt a március mindjárt és már megint azzal fogalom el magam, hogy megkeressem azokat az embereket akik akkor ott voltak. Ő meg egyszerűen kijelenti azt amit már régóta kerestem.

- De mégis, hogy tudod egyszerűen megbocsájtani?

- Nem tudom. De miért ilyen fontos?

Nem tudok nekik megbocsájtani. Soha. 

Eren rám nézett és aggódást véltem a szemébe felfedezni. 

- Elmeséled? - kérdezte halkan