Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

37. fejezet

- Eren!!! - üvöltött Levi
- Állj meg! Állj!!! - kiáltott Mikasa is
- Jäger!!! - zengett Jean hangja az erdőben
- Megtudom csinálni!! - nézett rájuk Eren szikrázó szemmel
Levi mellkasa összeszorult. Már rég nem látta ezt Eren szemében.
- Nem fogom most feladni! Kapitány adjon engedélyt! - kiabált Eren
- Ne ne! Kapitány ezt ne! Hagyjuk abba! - remegett Mikasa teljes testel
- Engedjetek el! Levi! - kapta rá Eren a tekintetét - Bízz bennem!
Levi biccentett és felőtte a jelző füstöt.

Két nappal ezelőtt:

- Jók... - húzta Sasha a száját a színpadot nézve - Túl jók. 

Igaza volt. Nem csak mi készültünk énekkel és tánccal. A pegazusok nagyon kitettek magukért. Olyan zenéket választottak amiket mindenki ismer és mellé baromira jól összerakták a táncot. Elsőnek csak csattogással és dobolással kezdtek és ősember módjára táncoltak, majd Bach ahogyan keringőzött két ember, majd lassan közeledtünk a mai zenék felé. Éppen a 70-es diszkó zenékre ugráltak és kezdték újra levenni egy ruha rétegüket, ami a szám váltást jelezte. Most az ízléstelen színű ruhákat felváltotta a bő gatya és a hippis felsők, majd felcsendült az Abba. Levi ásítva nézte őket az egyenruhájába. Nézte. Hogy? Akkor láttam, hogy az egyik szeméről leszerválta a kötést. Átnézve Hanji mögött rám nézett és megrázta a fejét. Megadva magam bólintottam és újra a színpadot kezdtem el nézni. Armin előttem nézte a színpadot és boldogan mosolygott. Na persze nem azért, hogy az unikornisoknak szurkoljon, hanem mert Annie  táncolt Beat It-re. Nem tudok sokat Armin és Annie kapcsolatáról. Mondjuk most szerintem Armin sem, mert egész végig próbán volt így nem találkoztak. Mikasa idegesen kémlelte a nézőket és meg is akadt a szeme valakin. Janán. Janát azóta nem láttam. Azt hittem, hogy megbánta amit tett ezért nem jött sokáig de kiderült, hogy a beteg húgánál volt. Jana most kiszúrt minket és örömittasan elmosolyodott. Gondolom azért mert Mikasa dühösen szuggerálta őt. Elérte amit akart, mind megutáltuk. Egy szervező átfurakodva a tömegen jött oda hozzánk és megkért minket, hogy kezdjünk készülődni. Sasha hófehéren szorította Conny kezét és remegve indult kifelé a teremből. Kb. húszan lehettünk akik szerepelni fognak. Levi megmozgatott mindenki (saját elmondása szerint) "akiben van egy kis tehetség arra, hogy felhúzza a hájas seggét a színpadra". Már rajtam is kezdett a pánik eluralkodni amikor összetalálkoztunk a Unikornisokkal a színpad mögött. Annie biztatóan bólintott egyet mikor elment mellettünk és átadták a terepet. A gitárom nyakát elfehéredett ujjakkal szorítottam és néztem Mikasát, ahogyan felmegy a felettünk lévő szintre. Levinek is menni kéne, ám csak mellettem áll és fogja a másik kezem. 

- Félek, hogy rossz dalt választottam. - suttogtam

-  Ettől nem kell tartanod. Akkor nem engedélyeztem volna. 

- De... Izgulok. Mi van ha megdobálnak minket vagy valami? 

- Szerinted Levit megmernék dobni? - csatlakozott be Erwin egy percre de már ki is ment a színpadra ahol a vörös függöny elválasztott minket a hangos közönségtől

- Igaz. - nevettem idegesen fel - Hogy kéne... - próbáltam tanácsot kérni amikor Levi elkapta a kabátom és vad csókba hívott

Ötször megfordult velem a világ és a vér a fejembe szállt. Levi elvált tőlem, majd megtörölte a száját én meg próbáltam magam összeszedni. 

- Egy ilyen csókért mennyit kérnél Levi? - hülyült Hajni - Van pénzem. Elég.

- Fogd be pápaszem! 

Még mindig kábultan túrtam bele hajamba és megráztam a fejem.

- Jól van! Vágjunk bele!

Írói szemszög: