Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

29 - Soha már

Mikasa légzése fent akadt, ahogyan a másik elszánt tekintetébe nézett.

- Nem maradhatok itt örökre... - sóhajtott a fiú - Bármennyire is furcsa... De nem akarok ezen az egyetemen megposhadni.

- Hova? - kérdezte Mikasa

- Kaptam egy állást külföldön.

- Eren - suttogta Mikasa, mire Levi megremegett - Vele mi lesz?

- Le fog diplomázni. Ezt biztosra ígérem.

- Össze fog törni.

Levi leszegezte a fejét és a sáljába temette a száját.

- Veled fog menni.

- Nem nem fog. - villant Levi szeme - Nem akarom, hogy befolyásoljam ebbe a dologban.

- Levi ez...

- Nem! - csattant fel dühösen - Szerinted nem rajta kattogok egész végig? Szerinted nem ő nekem az első?! - dühösen lépett egyet a lány felé

- Akkor mond vissza!! - kiabált Mikasa kipirosodott arccal

Levi légzése felgyorsult.

- Miért? Miért kell mindig Erennek fájdalmat okoznod?! Egy önző dög vagy Rivaille!

Levi nem szólt semmit csak térdre esett. Úgy érezte mintha rátapostak volna.

- Miért kell ezt csinálnod?? - folytatta Mikasa - Nem elég neked, hogy már így is egy roncs ha rólad van szó?

- Pont ezért teszem. - suttogta

- Ez nem így megy.

Hirtelen megrezzent mögöttük a bokor, mire odakapták a fejüket.

- De így megy. - lépett ki Eren az árnyból.

Arca csilogott a gyér lámpa fényében.

- Kölyök - nézett rá Levi, mire Eren halványan elmosolyodott

- El kell menned. Elég volt, hogy mindig csak rám gondolsz. - hangja lágyan remegett

- Eren! - csattant fel Mikasa

- Nem! Nem fogom őt csak azért gátolni, mert szeretem!! Ez a szeretet Mikasa... Az ha odaadod neki azt ami neked fáj... De neki csak jó. Ha bármire képes vagy érte. Levi elmondta neked azt ami bántja... Te meg rátámadsz! Amikor ő mindenkinek segített! Kiérdemelte, hogy mi is segítsünk neki! - kibálta Eren - Év elején azt mondtam, hogy megfogom nyerni a próbákat. Már megnyertem. Őt nyertem meg. - mutatott rá Levire - Nem fogom őt visszafogni és elvárni, hogy addig itt legyen jövő nelkül ami lediplomázom! Tudom, hogy féltékeny vagy... De érsd meg, hogy szeretem. - Eren arcán könnyek törtek utat magának - Nem érdekel ha 8000km-re van tőlem. Az sem ha újra hozzám ér - zokogott Eren - De a boldogsága az első!

Levi zakatoló szívvel nézte az előtte álló fiú hátát.

- Már most fáj... - remegett a hangja Erennek - De elengedem. Mert számomra ő az első és örökre az marad.

Mikasa arcán is könnyek készülődtek, mikor lágyan elmosolyodott, majd lassan megfordult és elment. Eren nem készült fel erre... De erre nem is lehet, hogy megtudod, hogy elmegy az az ember akit a világon a legjobban szeretsz. Egész teste remegett, ahogyan sírva leesett Levi elé. Levi egy lágy puszit lehelt a homlokára, majd magához szorította.

- Nem akarok elmenni - suttogta Levi

- Nem akarom, hogy elmenj. De azt szeretném, hogy menj el.

- Szeretlek - mondta Levi Eren nyakhajlatába

- Én is téged.

A reggeli szürke fátyol bánatosan hullott a Stohess Egyetem felé. Igaz ma Erennek órái vannak, de ma ott maradt Levinél ezzel is megszegve neki ígéretét, hogy hétköznap nem alszik ott nála. De ez most más eset volt. Egész este fogta Levi kezét és próbálta a sírást abba hagyni. Amikor már elfogyott a könnye akkor a levegőt kapkodva gyötörte magát. Lassan tíz óra volt, mikor Eren elengedte Levit és felült a rózsaszín pulcsijában az ágyban. Mintha csak megérintette volna valaki. Abba hagyta a szipogást és barátjára nézett. Megmarkolta nyakláncát.

- Levi... - kezdte, mire Levi felült - Járnál velem?

Levi egy percig némán bámult Erenre, majd kiszakadt belőle a nevetés. Eren mosolyogva nézte.

- Ez most, hogy jött?

- Nem rémlik mintha ezt megkérdeztem volna.

- De hülye vagy - adott egy baracot Eren fejére - Persze, hogy járnék.

- Akkor jó - csókolta meg barátját - Talán még beérek az utolsó két előadásra.

Levi lenyomta Erent az ágyra és kényeztetni kezdte.

- A töri... Történelmed lesz ma.. - próbálta figyelmen kívül hagyni Eren Levi hideg kezeit amik most a hasát simogatták

- És? - hajolt közel Levi Eren szájához - Ma kihagyhatjuk.

- Deh...Várj...

- Nyugi.. Mindjárt betelefonálok, hogy lázasak vagyunk.

- Rossz vagy - vigyorodott el a másik fél

- Ennél is rosszabb tudok lenni

Tele hibával és ezért egy bocsit szeretnék kérni 😅