A U R O R A || A király szeretője [16+]

11. - Ö N Z E T L E N

Az esküvő után Babbie kedélye sokat javult. Az, hogy a király az összes nemes előtt - bár akaratán kívül - nyíltan bevallotta, hogy őt szereti, örömmel töltötte el a szívét. Henriette sem volt már annyira nagyképű, mint az esküvő előtt, szinte nem is szólt az udvarhölgyéhez, csak ha nem volt más választása. Babbiet nagyon meglepte, hogy a hercegnő ilyen csendben, méltósággal kezeli ezt a  helyzetet. Bár egy darabig még félt az elfojtott haragjától, hamar rájött, hogy valójában nem tehet ellene semmit, ameddig ő Robert védelme alatt áll.

Pár nappal később, egy csodaszép nyári este egy szolgálólány kopogtatott be a szobája ajtaján.

- Lady Aurora - köszöntötte egy mély meghajlás kíséretében. - Őfelsége önnel szeretné tölteni az éjszakát.

Babbie majd kicsattant a boldogságtól és egy szerelmes dalt dúdolgatva kapta magára az egyik legszebb hálóruháját. Elégedetten nézett bele a tükörbe. Már nyoma sem volt annak a gyenge, megtört lánynak, aki az esküvőt követő mulatság helyett inkább a szobájában sírt.

Boldogan indult meg Robert lakrésze felé. Az őrök most is automatikusan elálltak az útjából, ami minden alkalommal ugyanolyan büszkeséggel töltötte el.

- Kedvesem! - tárta ki a karját a király, amikor megpillantotta az ajtóban Babbiet.

- Felség - hajolt meg illedelmesen a lány.

- Kérlek, mostantól légy velem sokkal közvetlenebb. Ha csak ketten vagyunk, ne hajolj meg előttem és hívj nyugodtan Robertnek.

- Ahogy óhajtod...Robert.

Babbie kihívó mosollyal közeledett felé. A király meg sem próbált ellenállni a csábításnak, nevetve ölelte át a lányt.

- Mielőtt nagyon belemerülnénk - kezdett bele Babbie, majd kicsit távolabb húzódott tőle. - Hadd kérdezzem meg, minden rendben van ön és a francia hercegnő között? A múltkori incidens elég nagy port kavart.

- Ó, ezen te ne aggódj, drága Aurorám. A hercegnő biztosan túl teszi magát a dolgon. Bár egy kicsit sajnálom szegény asszonyt, hiszen sok mindent köszönhetek neki. Lehet, hogy nem ezt a sorsot érdemli, de nem tudok mit tenni, téged szeretlek, nem pedig őt.

- Valóban sok mindent köszönhetsz neki? - nevetett fel keserűen Babbie.

- Tudod, a franciák elég híresek az udvarukban tomboló fülledt erotikáról és pezsgő szexuális életről. Rengeteg új dolgot hozott a hercegnő Angliába, egy halom érdekes tapasztalatot osztott meg velem és hát... nem egyet be is mutatott. Idővel te is meg fogod ismerni mindegyiket.

- Ezért élvezted hát Henriette társaságát ennyire az utóbbi időben?

- Nem csak az ő társaságát, kedvesem. Franciaország ajándék gyanánt küldött nekem egy szeretőt, aki néha csatlakozni szokott hozzám és a hercegnőhöz.

Babbie szeme kikerekedett. Soha nem hallott még ehhez hasonló gyalázatos dolgot. Robert esetlenül próbálta megnyugtatni.

- Kellemes időtöltés,majd meglátod. Te is élvezni fogod.

- Ebben nem vagyok olyan biztos - forgatta a szemét.

A király engesztelően magához húzta a lányt és gyengéden megcsókolta. Végigsimított a testén és levette róla a hálóruhát. Csodálattal nézett végig a formás, meztelen testén.

- Így sokkal jobb - mosolygott rá, mire Babbie felnevetett.

Kicsatolta a király övét és kibújtatta a nadrágjából. Már épp megindult volna az ágy felé, amikor Robert visszahúzta.

- Ma valami mást szeretnék - jelentette ki. A kezeit Babbie vállaira fektette és letolta őt a földre. A lány megzavarodva térdelt előtte.

- Szeretném, ha a szádba vennéd.

- Hogy micsoda? - pattant fel Babbie felháborodva. - Ez gyalázatos! Ez... ez felér egy szentségtöréssel!

Robert idegesen dobbantott egyet a lábával, mire az udvarhölgy összerezzent és elhallgatott.

- Ha nem szeretnéd, hát ne tedd meg. De arról azért tájékoztatnálak, hogy az én közbenjárásom nélkül már nincs sok időd hátra az udvarban. Javasolom, hogy kezdj el csomagolni.

- Hát megint ezt teszed - suttogta Babbie csalódottan. - Zsarolsz engem.

- Talán azért, mert az én világomban ez így működik. Anglia királyaként már megtanultam, hogy nem kell feltétlen elfogadni a nemleges választ. Rengeteg másik lehetőség van, ahogyan meg tudom szerezni, amit akarok.

- Tényleg elküldenél innen, ha ezt most nem teszem meg?

Robert határozottan bólintott, majd újra a földre nyomta a lányt.

- Mondd, szeretsz te engem egyáltalán? - nézett fel rá Babbie könnyes szemekkel, miközben a férfiasságát a kezébe vette.

- Igen, Aurora. Jelenleg te vagy az az ember, akit a legjobban szeretek.

A lány elképzelni sem merte, hogy milyen az, amikor a király gyűlöl valakit, ha így bánik azokkal, akiket szeret. Könnyes szemekkel a szájába nyomta Robert férfiasságát, ami a férfit egy elégedett nyögésre késztette. Ezt újra és újra megismételte, de közben undorodott magától. Undorodott attól a nőtől, akivé a király szeretőjeként vált. Amikor érezte, hogy Robert átlépett a gyönyör kapuján, idegesen a földre köpte a szájába áramló fehér folyadékot.

-Következő alkalommal nyeld le - vetette oda neki nyersen a király, majd az ágyához lépett és gyorsan lefeküdt. Szapora lélegzetvételekkel nézte a plafont.

- Hát ennyi? - kérdezte Babbie meglepetten.

- Igen, ez ennyi volt. Bocsáss meg, hogy ma este csak te adtál nekem. De hát ez az egyik dolog, amit annyira szeretek a nőkben. Folyton csak adnak és nem várnak cserébe semmit. Te is ilyen önzetlen vagy, igaz, kedvesem?

Babbie tudta, hogy most sem létezik a nemleges válasz, ezért gyorsan bólintott.

- Távozhatsz! - intett neki Robert. A lány meghajolt, majd megszégyenülve elhagyta a halótermet.